ohmyheavysoul

A vájber pittyeg, a fészbuk makog Az influenza szezon elvileg távozott. Alattomos pollenek ébredjetek hát, Alig várom az allergiás náthát. Mindegy az miért folyik orromból a takony, Fantasztikus érzés: végigfolyik a torkomon. Kedvemet szegi a szó: Egészségedre! Százszor hallom egy nap, a tüsszögésekre. Foszlós papírzsepi, orrcsepp, antihisztamin Súlyos pénzek, receptek, vitamin Csak várod és vágyod a lételem; oxigént - Kedvenc évszakodban, a hiánya sokként ér. Mindegy minek nevezed, Orrodból így is, úgy is folyik a nedv. Kitartást nekünk hapcizó jellemeknek, Azért nem olyan vészes az élet a zsepi-szellemeknek. Mi is szeretjük az élénk virágot, lilát Csodáljuk szirmát, megbecsüljük titkát, De elbánt velünk a sors, nem érthetjük tisztán - Miként lehet másnak hálás, nekünk nektáros,parfümös: ádáz! Selymes szirmai közt gyilkos illatot rejt, tervet sző, Közel hajolva szűzies gyönyörűségével arcon lő, Beszippantva, tüstént győz - Fondorlattal vág haza: Ő! Végzetes hiba, lassított felvétel: t...

  Félénk volt, azonban ártatlan kíváncsisága győzedelmeskedett. Húsz perc is eltelt mire belemert nyúlni az idegen holmi oldalán elhelyezkedő résekbe. Először körülnézett, majd nagy levegőt vett és végül jó mélyen belenyúlt a zsebekbe. Az egyik lyukas volt, kifordításra szöszöket produkált, de semmi egyebet. A másik mélyedésben azonban (enyhe képzavarral élve) belebotlott a keze valami érdekesbe. Örök titok marad, hogy vajon mióta utazott hátrahagyottan a gyapjú kabát, aminek zsebében - a hűvös selyembélésben - egy tucat kavics lapult.   A fiatal lány már a felszálláskor érezte azt a bizonyos késztetést, amit elég gyakran. Érzékei csendesen, de annál intenzívebben dolgoztak ilyenkor, hogy a megfelelő helyre vezényeljék a lábait. -           Biztosan mindig van valami oka, hogy pont oda ülünk le, ahova. Vajon kié lehet ez a kabát? - gondolkodott fesztelenül, csak úgy bele a levegőbe.   Lehúzta a bőrkesztyűt és kicsit megto...

Tiszta udvar, rendes ház - A szomszéd mindig magyaráz: A fűje zöldebb, a nője szebb; Az élete mégis tőled kerekebb. Hagyományok, fényes faláda, Rakott szoknya, plafonig rakott párna, Régen asszonylélek szőtte a mondákat, Mára műkörmösnél terjesztik a pletykákat - A szőnyeg mélyen őrzi a lehullott morzsákat. Századok múlva turisták tapossák, Halálra vakuzott emlékek sírhantját - Megdermedt élet, cseppfolyós falakon Dohos szag, duzzadó bankszámla: Hagyományőrzés felsőfokon . Parkolás 500, kürtőskalács 1000 Így mulat Hollókőn a felső tízezer. Jó napot kívánok! Szabad-e locsolni? Sorry, but we don’t understand Hungarian . Bélukám, ne fáradj – ezek se magyarok : Happy Easter evribádi! Fantasztikus Húsvétot! Canonok és Nikonok, Bármerre nézel fémvödrös ficsúrok, Kútvíz és tükörreflexes gép – Hibás képlet, ha a cél az ép kép Mindegy az, a lényeg a zabán van – Vizes ruhák, mulatságos zene és néptánc? Jól mutat majd az albumban a húsvéti frász. A hímes tojást nem hagymahéjjal fested, Trendi bol...

Általában rengeteget gondolkodom. Elég ritkán sikerül kikapcsolni az agyamat és egész egyszerűen nem gondolkodni. Tudom, hogy sokan ezzel éppen fordítva vannak. Lehet, hogy mélyen belül tudom a választ, de most mégis inkább úgy fogalmaznék, hogy nem tudom, hogy melyik attitűd a jobb, vagy inkább kifizetődőbb. Megfigyeltem, hogy csak akkor vannak álmaim(amikre ébredéskor emlékszem is) ha valami bánt. Ha minden rendben van, békésen és nyugodtan alszom - nincs olyan, ami megzavarhatna ebben. Mostanában azonban igen gyakran gyötörnek álmok, melyeknek a tartalma szinte következetesen hétköznapi. Elmegyek a hipermarketbe vásárolni, örülök, ha valamit relatíve jó áron találok meg. Próbálok ésszerűen, takarékosan vásárolni - spórolva, "pénzbeosztva", el nem ismert életművészként közlekedni az árutornyok közepette. Elnavigálni egyik létfontosságú élelmiszertől a másikig, messziről elkerülve a luxuscikkeket és a technikai újdonságokat. Álmomban is csak élni szeretnék. De sajnos, még ot...

Tavaszi fáradtság, beteges forma A szája fürge, a teste lomha. Mindenki hallott már effélét élőben - Ő az a bizonyos panaszos fél a rendelőben. Félelmetes kórkép színészien vázolva A közönség a pór nép, sorszámára bámulva Az óra kattog, a székek sóhaja zajos A váróban a hangulat bódítóan bajos. A levegőben vírust repít a köhögés szele A panaszos hangja cseng minden fület tele. Frusztráló érzés a kilincset órák hosszat bámulni Mégis hasznos, mert ha mozdul célszerű rábukni. A nyomtatóból lázasan árad a temérdek recept A háziorvos: doktornő. Aláírása nem éppen kecses. Az évek során látszólag meggyötörte a gyógyítás, Mindenkivel foglalkozott, de viszonzásra nem talált. Gyakran aludt el ülve, sztetoszkópja a nyakában - Álmaiban gyermek volt: fesztelen! Így aludt nesztelen. Kelni kell, sok a beteg, a szezon itt van b....a meg! A mobilja csörög, még a skype-on is rendel, A vezetékest meg az asszisztenshölgy veszi fel. Az ajtón kopognak, az ablakon másznak, Nincs könnyű dolga a medikus szakmá...

  A reggel őszies volt, délelőtt kitavaszodott, de amint lement a nap, a pár órára feledésbe merült tél, hűvös széllel jelezte, hogy ő még azért itt van. Mindenkit roppant váratlanul ért a hétvége, ami olyan hamar eljött öt kitartóan átdolgozott nap után.(irónia, ne kövezz) Nagy nap volt a mai.    Észak-Magyarország. Nógrád megye. Karancs-Medves Tájvédelmi Körzet. A gyönyörű hegy lábánál szombatonként zajt csaptak - ilyenkor kivételesen nem hajtóvadászat céljából karistoltak a szakavatott kezek, bár abban egyetérthetünk, hogy fellelhető némi hasonlóság a vadászat és a szórakozás(mint kényszercselekvés) között.    Diszkó. Maradjunk a hasonlatoknál; a közelből minden fiatal ide járt űzni, hajtani a vadat, de volt olyan is, aki munkahelyként tekintett a helyre. Ez a nap sem volt más, mint a többi, én úgy döntöttem mégis szentelek neki egy kis figyelmet. Az igazság az, hogy ott voltam és bár látszólag ugyanolyan józanságát orvosolni vágyó emberként, mint a többi, mé...

Fanyar érzés, mikor jön a kérdés Menjen vagy maradjon? Gondos tanakodás, leltár, átnézés Nehéz döntened: Lom vs. Emlék. Tavaszi lázad a tető fokára hág Bár a 38 és fél éved után gyakran Tör rád a hőhullám, azért egyelőre csak Pillanatokra háborít fel a nyugdíjkorhatár. Olyan sok minden lehet szemét, Van, ami egyértelmű, szelektív vagy komposzt A másikon meg töprengsz: „Dobjam el? Hiányozni fogsz!” Szinte mindegy, hogy fejben vagy papíron: Osztás, szorzás. Merenghetsz egy naphosszt. A lányoknak valljuk be, bejön az a férfi, aki szemét Velük egy szobában viszont már bántja a szemét, Amit maga után hagy és lomtalanításkor Némán bámulja a pap-irat a lépcsőházban, Mert hite már megbomlott szeretett párjában. Feslett, Lemállott minden szexi máz A tunya úr maradt és semmi más. A vágyak tovább álltak, mint a szemétszállító, Meglepődve esett be a helyére a fiúd: Lába az égnek áll, alatta a városi hulladék és a megunt cuccok A kuka járaton minden a helyére került végre   Isten tudja kár-e ér...