ohmyheavysoul

Mint csecsemő bámulom ajkadat Ahogy szavakkal bontasz falakat Kétkedőn merengek, tettektől szédülök Végre pörög a film, körhintán ülök Zsibbadó tenyerek, filmbeillő jelenet Akarom kenyered, éheztem én eleget Fejed felett elnézek, a madarak nevetnek Elfújja a szél, ahogy kimondom .........

Alaktalan gondolatok női testet öltenek '91 őszén véres verítékkel felsejlenek Öreg lélek, hozzáillő meggyötört testtel Törött kulcscsont, vákuumtól csúf fejjel Madárcsontú fiatal lány hozott erre a világra Édesanyámmá lett Ő, ez mind a szerelem "hibája" Gyötrelmek közepette éjsötétben napsugár csillanás A külsőmet nem is látta a léleklátó végzetes pillantás Végtelen szeretete formálta új testemet, Simogatása defibrillálta vén lelkemet Évek alatt a külső készen,  részben egésszé tettem De útközben valahol  Megközelíthetetlenné lettem Én szeretném, akarom, hogy megtaláljatok, Csomó vaskos, tüskebokor között kutassatok Percek alatt nem éghet semmissé a telepített erdő Amiben elbújtam tőletek, mostanra teljesen benő Egyedül félek, nyirkos ködben harapom a szám Kiáltásom olyan halk, csak az hallja ki belém lát Édesanyám, édesapám, mindenki aki még szeret Tudjátok az erdő mélyén valaki értetek remeg Nincs eszközöm, nem tudom hol kezdjem a bontást Adjátok kezembe a nyilvánvaló

Elhagyatott cseppben rekedt az egész óceán Segítő fuvallat repített arcodra egy délután Szabadon hagyott bőrfelület - nem vártál Hamar zápor lettem - mitől bőrig áztál Végtelen hullámok, háborgó medúzák Elbűvölő védelem, a hívatlant bezúzzák  Megszelídítőm, palack nélkül merültél Belém minden nappal hitet vetettél Fél év mélytengeri merülés - Levegőt! Vedd észre titkom, a pillámon remegőt Tengerré teszel, azúr színem fényes Sós víz mosta, azsúr szívem újra érez.

Megnyalnád a szám, fújnál bele füstöt Nem engedem, épp forralom az üstöt Kérlek ülj oda, szembe a káddal Néma szavakat hazudj most a száddal Nézd, meleg vizet szorítok ki a testemmel Hűl és a csempén összefolyik a kedvemmel Pára közt - könnyek, ajkak, nedvek  Borospohárba suttogom, hogy kellesz Arcod tükör, látom a szenvedélyt  Már valódit akarsz rég, nem kósza kéjt Mozdulatlanul vársz, keményen ülsz  Büntetésed a látvány, nem menekülsz A szűrt fényben a kanóc csendben táncol A combok közé merev tekintetet láncol Rendellenes szívdobogás, figyelmed pásztáz,  Arany sugarakban látsz, mindenestül vágysz rám Arcomon diadal, kiemelsz - a spontán rabságnak vége Ágyba viszel, boldog vagy: tisztán alszom el végre