Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: február, 2012

in memoriam

Fáj a torkod? Talán a sok igazság amit kiköhögtél végre. Szakadnak fel a gócok, a gennyes, szemét hazugságok turhaként landolnak. Mielőtt a földbe csapódnának szétfoszlanak és erejüket vesztik, hisz kötődés nélkül, semmi sem létezik.  A nagy semmiért a nagy semmi van. Se több, se kevesebb.

Floating islands

Úgy zajlanak az események. Nem semmi. A tavasz, mi? Lehet, hogy nem gyakori, de az én folyóm rég befagyott. Alig volt remény, most pedig furcsa zaj. Olvad. Nedvesedik. Zajos. Reped. Törik. Csepeg. Csordul. Csurog. Folyik. Ömlik. Mindent eláraszt.

Loading

I'm searching for myself in the chest of drawers I gotta give it up hundred times and more over  The pieces of body covered by grimy blood, They are laying in the deep, hunting by the dark. Everybody is scared of something I don't wanna run into pain-things Vendetta is not the best of me But on the to-do list always win. Have you got fire? I've lost it. Hey dude, I'm just kidding Cause dont want to take  Your tiny warmness, I Want to see the sparkling But not only under closed, Eyes will get all for me. I understand life now. Best to say is  Watch But don't Touch.  Mi van ha az a célom, hogy adjak? Egyértelmű, hogy be akarom végezni amit be kell. Mármint a végzet szele engem is "érintget".

Om Shanti, Shanti, Shanti Om Shanti, Shanti, Shanti

  Elhanyagolt termékenységemet kutatom. Egy ideje megfosztottam tőle saját magam. A régen úgy szeretett életem valamiféle sablonba kényszerült. Számomra nem volt megfelelő díszdoboz, így hát kiterjesztésem, minőségem alakult a kívántra, a többség által elvárthoz hasonlóra. Rejtett igényeimről, eltemetett vágyaimról nem vettem tudomást és megdupláztam az abba vetett hitemet, hogy minden rendben van így. Folytattam tehát az idomulást, a beilleszkedést, a tolatást a szűkebbnél szűkebb helyekre. Szegényes sóvárgásba taszítottam magamat és a hétköznapok hétvégére magasztalásában találtam menedéket több, mint egy szemeszterre.   Télen, az ember csak pislog, hogy mi is a helyzet. Hiszen, a nyár egy szempillantásra elmúlik, az ősz mindig azzal telik el, hogy meggyőződést gyúrjunk az örök kételkedésből, ami aranyvasárnap környékén magfúziót indít el agyunkban és hidrogénbombaként pusztít el mindent, amit próbáltunk felépíteni. Hosszas és hasztalan munkánk eredményét, még a nyugdíjazott InDIANA