Van egy állandó zúgás. Mintha méhkasba nyúlnál. Sima huszonnégy/hét. Hömpölygő népesség. Emberektől színes metrókocsi. Csikorgó sínek, Pardon-Bocsi. Fémdobozban életek siklanak. Hibáztam, megsírattalak. Emberekkel tömített gépezet. Sejtjei közé fogad, élvezem. Negyven percnyi szimbiózis. Állomásnyi oxigén: metamorfózis. Amerikai levegő jár magyar tüdőbe. Újdonság varázsától kapnék új erőre? Fülhallgatókban vajon hányféle zene? Kétségekkel vagy reményekkel tele? Plüss, műanyag, alumínium, jég. Különös & hosszú lesz - itt a tél. "Hiányzol - veled akarok lenni - kellesz!" Vak önzőségem újra meg újra elcsesz Szellemként szólongatlak, édesgetlek Jól hangzó semmivel kecsegtetlek Legbelül tudom, neked ez nem elég: Így várok tétlenül, míg minden remény elég. A testem már a szerelvényen indulásra készen, Samponreklám fénycsíkjában találok rád részben. Dijus szép volt - köszönjünk el. Két megálló közt tűnjünk most el.