ohmyheavysoul

... Mit málló kőre nem bizol: mintázd meg levegőből. Van néha olyan pillanat mely kilóg az időből, mit kő nem óv, megőrzi ő, bezárva kincses öklét, jövője nincs és multja sincs, ő maga az öröklét. Mint fürdőző combját ha hal súrolta s tovalibbent -- így néha megérezheted önnön-magadban Istent: fél-emlék a jelenben is, és később, mint az álom. S az öröklétet ízleled még innen a halálon.

Sajnálom, hogy az emberek a számok és a tárgyak rabjai lettek. Mialatt a világból szép lassan kivesznek a valódi értékek, mi még csak észre sem vesszük, hogy baj van, mert az orrunknál fogva vezetnek minket. Mindig van mivel hülyíteni a népet – „tapossák csak egymást” – most pl. a kamu 70%-okkal „járnak jól” az emberek. Elborzaszt, hogy vannak, akik ész nélkül vásárolnak olyan termékeket, amikre szükségünk sincs, csak azért, hogy ki ne maradjanak valamiből. Valamiből, ami receptre fel van írva a reklámok segítségével. A helyes értékrend szerint, nem attól leszel valaki, mert megvásárolsz valamit. Ha ugyanis ez minden, amit letettél az asztalra, akkor semmi sem történt: beálltál a sorba.  Nem, az nem valódi tett, nem elismerhető cselekedet, hogy egy számlára ráírják a nevedet és birtokosa leszel egy tárgynak, ami abban a pillanatban annyit ér, amennyit adsz érte. Igazából annyit sem, mert az előállítása a tizedébe sem került. A megvásárlás pillanatától fogva csak csökken az „értéke” és

... Az emberek azt várják el a másik embertől, hogy ne beszéljen olyan kellemetlen dolgokról, mint a szeretteinek az elvesztése. A gyengék nem akarják, hogy a gyász felüsse a fejét a közelükben. A haláltól félnek, de az jön és egyúttal megy is. A gyász kegyetlenebb. Állandósul. Őt biztosan észreveszi mindenki, amikor itt marad. Amennyiben a közelünkben valakinek úgy adódik, hogy fel kell vennie a küzdelmet a gyászával, azt jobb messziről elkerülni? Mindenkinek saját gyásza van. Amit sajátjaként kezelget, mint egy sebet ami igazán rossz helyen van. A kellemetlen sérülések tabuként kezelendőek. Senki nem kíváncsi rá, ha kiserken, ha megváltozik a színe, ha begyullad - ha fáj. A megsebzett helyzetét tovább rontja, hogy nem beszélhet a fájdalmáról. Egy ilyen mély sebet viselni sehogy sem kényelmes. Nagyon nehéz eltakarni, de ugye elvárják, hogy ne vérezzen össze szerencsétlen semmit és senkit. A társadalom által megvetett - feddhetetlen - érzelemtől lüktető nyílások ezek, közel a szívhez.