Ugrás a fő tartalomra

Afféle ragályok

A vájber pittyeg, a fészbuk makog
Az influenza szezon elvileg távozott.
Alattomos pollenek ébredjetek hát,
Alig várom az allergiás náthát.

Mindegy az miért folyik orromból a takony,
Fantasztikus érzés: végigfolyik a torkomon.
Kedvemet szegi a szó: Egészségedre!
Százszor hallom egy nap, a tüsszögésekre.

Foszlós papírzsepi, orrcsepp, antihisztamin
Súlyos pénzek, receptek, vitamin
Csak várod és vágyod a lételem; oxigént -
Kedvenc évszakodban, a hiánya sokként ér.

Mindegy minek nevezed,
Orrodból így is, úgy is folyik a nedv.
Kitartást nekünk hapcizó jellemeknek,
Azért nem olyan vészes az élet a zsepi-szellemeknek.

Mi is szeretjük az élénk virágot, lilát
Csodáljuk szirmát, megbecsüljük titkát,
De elbánt velünk a sors, nem érthetjük tisztán -
Miként lehet másnak hálás, nekünk nektáros,parfümös: ádáz!

Selymes szirmai közt gyilkos illatot rejt, tervet sző,
Közel hajolva szűzies gyönyörűségével arcon lő,
Beszippantva, tüstént győz -
Fondorlattal vág haza: Ő!

Végzetes hiba, lassított felvétel: tova repül a nyál,
Tenyér, kendő nem állja útját: ha a fák megkezdik a bosszúk bosszúját.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

emlék-párologtató

Elpárolgó füstös memória A fejek fölül hol a glória?  Négy fal közé zárva gomolygó Ködben várakoznak a toporgók Szabadság érzéssel választottak börtönt Táblázott kiút? Innen nincs exit rögtön Lassú világban fanyar ízű az elmúló idő  Szahara szájú szeretők - igazából kik ők? Csinos arcok, formás testek: a fiatalság bonyolult és merengő Lázadás és káosz: szemfehérjék izzó mosolyában senyvedő  Hazug oxigén - fénytelen torkokból fújt mesék illannak el  Egyszerű bájukkal a lét elviselhetetlenségét tompítják el Átlátszatlan, bemattult poharak szélére száradt érzést sikálók Tükör mélyére mászó, magukra visszanézők: hamisból kiszállók Elharapott ínyrózsaszín ígéretek: remény illatú fogadalmak Múló zsibbadás után fül-zúgnak a megváltó forradalmak

csőlátás

zöld szemek alján feneketlen kút, nem áll víz ott túlcsorduló érzéseket kivezető örök-forrást sírok törékeny újságpapír - betűk, kontextus - átlátom az instant messzelátót nyirkos tenyérrel formázom fókuszban a szégyenlős táj, ősz-színekkel takarózik a horizontot kémlelem, miközben a kétely vakarózik vad és szelíd szikrákat szórnak az illékony képzetek szűk távcső keresztmetszetében szorítom a két kezed félek éles könnyeket szül a gondolat, ha torkomon akad döntök: hallhatóvá gyúrom még ha viszonzatlan is marad elárulom félszegen: kettőnket látom egy poszterszerű helyen vakít a szerelem, melengető fények kápráznak a szemüvegen

aki éjjel..

a műanyag pohár el dobható, nem kérdé s használttá a tiszta is könnyen rontható felszínes helyről inni  üdítő érzés vibráló városi lelket összeroppantó sok hiábavaló pohártöltögetés után valódit keresel és ez igazi áldás remegő kézzel festettet kutatsz bután  felhajtod a korai piacot: Ő vár rád   marasztalni akarónak igazi melós szépség idő míg száj és perem egymásra talál   porcelán csészében kortyolható mélység sűrűjében teafű, abból oldódik a halál  Hitka Viktória - Porcelán csésze