A fehér csík Mária. Mária. Mária. Mária. Mária. Mária. Mária. Mária. Mária. Mária. M. Á. R. I. A. M Á R I A A I R Á M M Á R A I Á M R A I I M Á R A Bosszantóan átlagos életet kreált magának. Hamvas és fiatal volt, de vézna és gyámoltalan. A csontjain alig volt hús, és az ereiben, mintha higany folyt volna vér helyett. Kínosan ügyelt rá, hogy ne történjen vele semmi különös. Ha valami nem volt teljesen kiszámítható attól összerezzent, mint egy mihaszna rágcsáló, akinek a testvérét éppen kettécsapta az egérfogó. A hétvégéit csak az különböztette meg a hétköznapoktól, hogy olyankor a napindító feketéjét otthon hörpintette fel. Sajnos még szombaton is képes volt hadarni. Nem a szavakat kergette túl gyorsan karámba, hanem a feladatokat zsúfolta egymásra fejvesztve. Hatvan perc? Huszonnégy óra? Neki minden kevésnek bizonyult. Őrült tempót diktált neki a világ? Ez az untig lerágott frázis tartotta volna gúzsba kötve? Rohanó világ. Nem tűnik olyan ijesztőnek. A lánynak mégis ez a művészie