Bárcsak lehetnék a sas szárnyán a bolha Jelentéktelen életért a látvány kárpótolna Magasság és mélység, a szívem elrabolta Gondoskodása repít a rég áhított honba Fény gyúlna bennem a tolladba kapaszkodva Idegenvezetést kérnék a végtelen, égi pokolba Földi láncaimat szétbontaná a tiszta áramlat Kásásra fagyott véremet felforralná a Nap Útitársam, bízz bennem: A szakadékból igazi a start Vég nélkül utaznék veled: S az lenne mi életben tart