ohmyheavysoul

Évek, emlékek Tálak, vendégek Érzések, festmények Lábak, ebédek Vasárnapi téma lettem Érdekes Hisz korábban én is ott ettem Végzetes Szerelemnek bizonyult Nem bírálom Ültél felette és most a hideg levest Nem kívánod Fagyott zsírként fölöztél le Pedig régen húsok sültek bennem Pincekőre raktál, kihűtöttél Félrebasztál - nem hittél bennem Hétvégi leves gőze fölött merengj el Miért lett e tojó darabokra szedve? Tét már nincs, kezeid közül kicsúsztam Torkodon ne akadjon a csont, öblíts roséval A kezedről a zsírt, kérlek töröld majd másba Foltos szerelmünk emlékét viselje ő derekán Talán megtalálod, beleszeretsz a jó ruhásba Aki mellett tenni fogsz és férfi leszel: karakán.

Látók között - vérző sebemmel - vak vagyok. Átnedvesedett gézekkel takargatva caplatok. Fel s alá járok - szemem zárva - nem látok ! ! ! Véres foltokat hagyok, ahová kezemmel kapok. Ha fedél nélküli csatornába sétál, a vaknak nem szólni bűn Ha csak ott állsz némán, attól még gyilkosnak tűnsz Talán most mindenki látja az egyértelműt: Ahol régen szerelmet őriztünk, ma már csak űrt. Segítség, a rosszat valahová elrejtettem A szépre emlékszem, de azt elfelejtettem. A fájdalmakat sürgősen fel kell idézni, hogy Innen a legrövidebb kiutat sikerüljön kinézni.

Volt idő mikor az aszfalton gőzzé vált az eső, Mikor a talpunk alatt délibábbá olvadt a gumicipő. Az arcunkat a nap sugarai színezték, s szégyenükben A csontos arcodra lehelt mondatoktól még a pipacsok is elpirultak. Belepirultunk mi is a kedves csókokba, Miközben eveztünk a nedves csónakban Mindig egyfelé néztünk, megvolt a tempó, Ritmusra hullámzott a vizes test - Óh. Akkoriban nem volt értelme a rúzsnak, Úgyis hamar eltüntetted - Jobban örültél a nyers húsnak. Éhes voltál reggel, délben, este S én anyaként etettelek erőn felül - Falánk voltál, de legalább csupa derű. Sokszor az ágyba vágytunk, lázasan feküdtünk Egymástól betegen - egymáson feszesen. Úgy tudtuk ebből nincs kiút, Kínjainkra örök gyógyír: ez a szerelem. Lassan másképp kezdett fújni a szél leveleket, ágakat görgetett elénk Barna színünk kopottas - A táj meg kicsit unalmas lett. Te és Én, másban kerestük a mámort De ez a folyékony kezdte lekörözni Ámort, Kevésbé mart már a 40 fokos szesz Mint a káros szenvedélyem és hogy