ohmyheavysoul

Séta a szabadban: kell és kész Úgy alakult magamban, nem lesz vész. Lépteim madarak figyelik csendben Roppan a hó, ők érzik minden rendben. Egyenesen előre, közben arcom keményre hűl, erdőben, téren űz Az érzés, hogy bennem is igazán éghetne tűz. Merengek, a szikra vajon erős-e, hogy pirosra csiholják Érzem, ahogy vágyaim hevìtik, félelmeim kioltják. A melegère áhìtozom, a lángjából is kérnék A teremtőhöz fohászkodom ne perzseljen szénné. Jössz, köszönök: "Itt káosz van" - rebegem. Ha megmented a lelkem, hidd el nem feledem. Mire feleszmélek már fogod a kezem, Megijedek, de jól esik, nem ellenkezem. Nem akartam senkit, összetörtem bezártam, Tehetetlenül álltam s reszketve vártam. A szemembe néztél, halkan súgtad nekem: "Elviszlek, ahová régen vágytál, tarts velem". Azt ígérted elviszel Engem, Magamhoz Bemutatsz egymásnak, kibékìtesz valahogy. Fényes fáklya leszel a vaksötétben, Egyenes utat mutatsz Magamhoz,  önzetlenséggel. Te vezetsz, mert bátor vagy: sejted az ut

Bemattult foltok, fehér árnyalatok Kopottas emlékek, friss gondolatok Koszos utcán vár a helyi vagány Húgyszagú sarkon kukázik egy patkány. Halk léptek, megnyújtott térdek Emberi vázakban csordogál az élet. Villogó fényújság, nyitva a bolt Betérek hátha kapok némi bort. A kosaram üres, várok a pultnál Legyen Cabernet - fizetek, viszlát. Sétálni indulok, a fejem leszegem a közeli parkban kiszellőztetem. Nyirkos az idő, rágógumit keresek Zsebembe nyúlok, mindjárt be is vehetem. Ezüst papírban cikkcakkos lapocska Ahogy széthajtom rámkacsint illata. Orromban menthol, lassan esteledik Szájba véve a rágó nyállal elegyedik. Szétrágom és érzem miénk az este Bárkinek lenne hozzánk kedve. Így grasszálunk a sétányon, fel s alá Félóra frissesség, magabiztosság. Szörnyű felismerés: elillant az íz Kemény, semmilyen gumi, egye meg a zíz! Szétnézek és gátlástalanul az utcára köpöm Az én foltom is emlék most már, örök. Egész végig hazafelé, képzelgek és töprengek Rajtam is így rágódtak, majd ízetlenül