Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: november, 2018

aki éjjel..

a műanyag pohár el dobható, nem kérdé s használttá a tiszta is könnyen rontható felszínes helyről inni  üdítő érzés vibráló városi lelket összeroppantó sok hiábavaló pohártöltögetés után valódit keresel és ez igazi áldás remegő kézzel festettet kutatsz bután  felhajtod a korai piacot: Ő vár rád   marasztalni akarónak igazi melós szépség idő míg száj és perem egymásra talál   porcelán csészében kortyolható mélység sűrűjében teafű, abból oldódik a halál  Hitka Viktória - Porcelán csésze

kismécses

nézd, az ott alumíniumban táncikál, kormos és vadóc opál viasszal tartja magában a lelket a leértékelt kanóc halvány, erőtlen láng az égieknek fitogtat: de tündöklése múlékony  vonagló semmi-fény, látványát  a szél neveti: s az ő kacaja gyúlékony a vergődő csóvát szurkálja a felismerés: éles fuvallat eloltja, félhet Ő árnyék-népszerűsége már önmagában kegyetlen: percekben mérhető végül hűvös humorát, mint igazságot leheli szét: hamar füstté válik a mű-ártatlan nesztelen estén álmok foszlanak szét a szélben:   a                                                                                                                                              sosem                                                                                             volt                                                                                                 románc                                                                                                         így