Ugrás a fő tartalomra

Nyuszifül

Tiszta udvar, rendes ház -
A szomszéd mindig magyaráz:
A fűje zöldebb, a nője szebb;
Az élete mégis tőled kerekebb.
Hagyományok, fényes faláda,
Rakott szoknya, plafonig rakott párna,
Régen asszonylélek szőtte a mondákat,
Mára műkörmösnél terjesztik a pletykákat -
A szőnyeg mélyen őrzi a lehullott morzsákat.
Századok múlva turisták tapossák,
Halálra vakuzott emlékek sírhantját -
Megdermedt élet, cseppfolyós falakon
Dohos szag, duzzadó bankszámla:
Hagyományőrzés felsőfokon.

Parkolás 500, kürtőskalács 1000
Így mulat Hollókőn a felső tízezer.
Jó napot kívánok! Szabad-e locsolni?
Sorry, but we don’t understand Hungarian.
Bélukám, ne fáradj– ezek se magyarok:
Happy Easter evribádi! Fantasztikus Húsvétot!
Canonok és Nikonok,
Bármerre nézel fémvödrös ficsúrok,
Kútvíz és tükörreflexes gép –
Hibás képlet, ha a cél az ép kép
Mindegy az, a lényeg a zabán van –
Vizes ruhák, mulatságos zene és néptánc?
Jól mutat majd az albumban a húsvéti frász.

A hímes tojást nem hagymahéjjal fested,
Trendi boltban veszed a neon színeket,
Kár, mert napok múlva a szekrényben fekhet
A karácsonyi és a Valentin-napi instant dizájn mellett.
Rég letűnt korok szépsége mára ünnepi szenny,
Mindened intelligens, mégis elveszett belőled az értelem.
A pénzköltés szent és sérthetetlen,
Itthon mindenki megkent, a családod védhetetlen.
„Elcseszték az életem” – érzed,
S, nem is sejted: ez a kollektív tudatalatti:
Milliók gondolkodnak ugyanúgy,
Mégsem ér össze a hasonló életút.
Rágjuk egymást, mint nyuszi a füvet
De ezért egyszer mindenki megfizet.
Addig is felejtsünk el mindent, igyunk a búra
Csapjunk az asztalra együtt, te idióta!
Ordíts a pultos pofájába, hogy hamar megkezdődhessen az ivókúra
PÁLINKÁT, DE TÜSTÉNT! ÜVEGGEL, HÚZÓRA!



Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gyász-színű Péntek

Sajnálom, hogy az emberek a számok és a tárgyak rabjai lettek. Mialatt a világból szép lassan kivesznek a valódi értékek, mi még csak észre sem vesszük, hogy baj van, mert az orrunknál fogva vezetnek minket. Mindig van mivel hülyíteni a népet – „tapossák csak egymást” – most pl. a kamu 70%-okkal „járnak jól” az emberek. Elborzaszt, hogy vannak, akik ész nélkül vásárolnak olyan termékeket, amikre szükségünk sincs, csak azért, hogy ki ne maradjanak valamiből. Valamiből, ami receptre fel van írva a reklámok segítségével. A helyes értékrend szerint, nem attól leszel valaki, mert megvásárolsz valamit. Ha ugyanis ez minden, amit letettél az asztalra, akkor semmi sem történt: beálltál a sorba.  Nem, az nem valódi tett, nem elismerhető cselekedet, hogy egy számlára ráírják a nevedet és birtokosa leszel egy tárgynak, ami abban a pillanatban annyit ér, amennyit adsz érte. Igazából annyit sem, mert az előállítása a tizedébe sem került. A megvásárlás pillanatától fogva csak csökken az „értéke”...
4 megjegyzés
További információk

sin(x)

Grafikont kellett rajzolnom az életemről. Moncsitól kaptam hozzá színes tollat, ceruzát. Volt csillám is. Meg ragasztó.  Nehéz volt elkezdeni, aztán meg befejezni. A csillám nem kellett. Nem tudtam hova szórjam.. A filctollakból sem használtam mindet, nem volt szükségem színekre. De a végén rájöttem lehet, hogy tényleg én vagyok az a görbe, én vagyok amikor épp a nullát karcolja és én vagyok amikor a magasban küzdök a nagy boldogsággal. Ez se jó, az se jó amikor grafikonként én élem meg a hullámzást.  Hányinger. B6. De néha a vitamin sem segít:) Visszatekintve viszont az ember már azt sajnálja miért nem örökített meg minden egyes pillanatot. Mindig azon kesergünk, hogy mi volt és mi lehetett volna. Miért nem tudunk teljesen megélni egyetlen pillanatot sem és legfőképpen miért kell nekünk mindenre tudni a választ? Néha jó menni, ha úgy érzed menned kell. És lehet, hogy az ismerős sarkon túl valami vár rád. De ki Ő? Vagy mi ő? Vajon tudja,...
2 megjegyzés
További információk

Tárd ki bátran II.

Ablakok. A külső üveg. Van valami groteszkség abban, ahogy az életünket éljük – tetszelgünk idegeneknek, senkik kedvében akarunk járni. Megfelelni vágyunk elvárásoknak, amelyeknek gonosz butaság az alapja. Gondoljunk csak bele, ha valamiből határozatlan, ugyanakkor véges számú darabunk van, elosztogatnánk olyanoknak, akik nem érdemlik meg? Szerintem minden egyes percért kár, amit elvesztegetünk. Nem tudom miért, de ritkán érzem azt manapság, hogy bárkit is érdekel az, ha minden rendben van. Unalmas, ha boldogság honol? Bosszantó, ha nem szűkölködünk semmiben? Fárasztó, ha másnak jól megy valami? Ez is "negatívkodás", de még mennyire. Ez is bántás. És talán nem is annak, akiről motyogunk. Talán minket emészt fel a rosszindulat, talán minket kínoz a nép betegsége a reflux, amit a temérdek emésztetlen szó okoz. Talán azért foglalkozunk másokkal, mert a saját megoldásra váró problémáinkkal nehezebb lenne. Igen. Meg kéne állni egy pillanatra és az időt venne el, de az nekünk nincs...
Megjegyzés küldése
További információk