Ugrás a fő tartalomra

Nyuszifül

Tiszta udvar, rendes ház -
A szomszéd mindig magyaráz:
A fűje zöldebb, a nője szebb;
Az élete mégis tőled kerekebb.
Hagyományok, fényes faláda,
Rakott szoknya, plafonig rakott párna,
Régen asszonylélek szőtte a mondákat,
Mára műkörmösnél terjesztik a pletykákat -
A szőnyeg mélyen őrzi a lehullott morzsákat.
Századok múlva turisták tapossák,
Halálra vakuzott emlékek sírhantját -
Megdermedt élet, cseppfolyós falakon
Dohos szag, duzzadó bankszámla:
Hagyományőrzés felsőfokon.

Parkolás 500, kürtőskalács 1000
Így mulat Hollókőn a felső tízezer.
Jó napot kívánok! Szabad-e locsolni?
Sorry, but we don’t understand Hungarian.
Bélukám, ne fáradjezek se magyarok:
Happy Easter evribádi! Fantasztikus Húsvétot!
Canonok és Nikonok,
Bármerre nézel fémvödrös ficsúrok,
Kútvíz és tükörreflexes gép –
Hibás képlet, ha a cél az ép kép
Mindegy az, a lényeg a zabán van –
Vizes ruhák, mulatságos zene és néptánc?
Jól mutat majd az albumban a húsvéti frász.

A hímes tojást nem hagymahéjjal fested,
Trendi boltban veszed a neon színeket,
Kár, mert napok múlva a szekrényben fekhet
A karácsonyi és a Valentin-napi instant dizájn mellett.
Rég letűnt korok szépsége mára ünnepi szenny,
Mindened intelligens, mégis elveszett belőled az értelem.
A pénzköltés szent és sérthetetlen,
Itthon mindenki megkent, a családod védhetetlen.
„Elcseszték az életem” – érzed,
S, nem is sejted: ez a kollektív tudatalatti:
Milliók gondolkodnak ugyanúgy,
Mégsem ér össze a hasonló életút.
Rágjuk egymást, mint nyuszi a füvet
De ezért egyszer mindenki megfizet.
Addig is felejtsünk el mindent, igyunk a búra
Csapjunk az asztalra együtt, te idióta!
Ordíts a pultos pofájába, hogy hamar megkezdődhessen az ivókúra
PÁLINKÁT, DE TÜSTÉNT! ÜVEGGEL, HÚZÓRA!



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

emlék-párologtató

Elpárolgó füstös memória A fejek fölül hol a glória?  Négy fal közé zárva gomolygó Ködben várakoznak a toporgók Szabadság érzéssel választottak börtönt Táblázott kiút? Innen nincs exit rögtön Lassú világban fanyar ízű az elmúló idő  Szahara szájú szeretők - igazából kik ők? Csinos arcok, formás testek: a fiatalság bonyolult és merengő Lázadás és káosz: szemfehérjék izzó mosolyában senyvedő  Hazug oxigén - fénytelen torkokból fújt mesék illannak el  Egyszerű bájukkal a lét elviselhetetlenségét tompítják el Átlátszatlan, bemattult poharak szélére száradt érzést sikálók Tükör mélyére mászó, magukra visszanézők: hamisból kiszállók Elharapott ínyrózsaszín ígéretek: remény illatú fogadalmak Múló zsibbadás után fül-zúgnak a megváltó forradalmak

csőlátás

zöld szemek alján feneketlen kút, nem áll víz ott túlcsorduló érzéseket kivezető örök-forrást sírok törékeny újságpapír - betűk, kontextus - átlátom az instant messzelátót nyirkos tenyérrel formázom fókuszban a szégyenlős táj, ősz-színekkel takarózik a horizontot kémlelem, miközben a kétely vakarózik vad és szelíd szikrákat szórnak az illékony képzetek szűk távcső keresztmetszetében szorítom a két kezed félek éles könnyeket szül a gondolat, ha torkomon akad döntök: hallhatóvá gyúrom még ha viszonzatlan is marad elárulom félszegen: kettőnket látom egy poszterszerű helyen vakít a szerelem, melengető fények kápráznak a szemüvegen

aki éjjel..

a műanyag pohár el dobható, nem kérdé s használttá a tiszta is könnyen rontható felszínes helyről inni  üdítő érzés vibráló városi lelket összeroppantó sok hiábavaló pohártöltögetés után valódit keresel és ez igazi áldás remegő kézzel festettet kutatsz bután  felhajtod a korai piacot: Ő vár rád   marasztalni akarónak igazi melós szépség idő míg száj és perem egymásra talál   porcelán csészében kortyolható mélység sűrűjében teafű, abból oldódik a halál  Hitka Viktória - Porcelán csésze