Olyankor hiányzol, mikor amúgy itt voltál Mikor a kutyával sétáltunk az avarban megbotlottál Itt van az ősz, itt van pont újra De lássuk be, ez jól el lett most kúrva Kiszáradt kéz, pulcsiszöszök, te meg leköszön- Tél - senki nem látogat, de a hideg azért beköszön. Kereshetném benned, magamban, de már nem érdekel A kapcsolatunkat önző célokért hagytad el. Mozog a bokor és egy kicsit talán félek még De megfordulok, szembenézek vele, élek még Igaz egyedül vagyok - köd előttem, köd utánam De kezd megmozdulni a földbe gyökeredzett lábam Mesélnék sokat, a helyben topogástól mennyire kiver a víz Szeretnék olyat, akinek nincs hátra csak előre és engem is hív Hátranézek hát még egyszer a vállam felett És a ködben észreveszem, hogy egy ember mereng Fel van öltözve: nem fázik - beteg Tárgyakért, birtokért sóvárog - szinte remeg. Szólnék neki: "Hagyja abba kedves! Eddig két lába volt, de sántán sosem lesz teljes" Ahogy nézem őt, kezdem megérteni Menthetetlen. Mert ezt neki kell megérten