Ugrás a fő tartalomra

Limlomos hónap - teret az újnak!

Fanyar érzés, mikor jön a kérdés
Menjen vagy maradjon?
Gondos tanakodás, leltár, átnézés
Nehéz döntened: Lom vs. Emlék.
Tavaszi lázad a tető fokára hág
Bár a 38 és fél éved után gyakran
Tör rád a hőhullám, azért egyelőre csak
Pillanatokra háborít fel a nyugdíjkorhatár.
Olyan sok minden lehet szemét,
Van, ami egyértelmű, szelektív vagy komposzt
A másikon meg töprengsz: „Dobjam el? Hiányozni fogsz!”
Szinte mindegy, hogy fejben vagy papíron:
Osztás, szorzás. Merenghetsz egy naphosszt.
A lányoknak valljuk be, bejön az a férfi, aki szemét
Velük egy szobában viszont már bántja a szemét,
Amit maga után hagy és lomtalanításkor
Némán bámulja a pap-irat a lépcsőházban,
Mert hite már megbomlott szeretett párjában.
Feslett, Lemállott minden szexi máz
A tunya úr maradt és semmi más.
A vágyak tovább álltak, mint a szemétszállító,
Meglepődve esett be a helyére a fiúd:
Lába az égnek áll, alatta a városi hulladék és a megunt cuccok
A kuka járaton minden a helyére került végre  
Isten tudja kár-e érte, akadt-e még értéke,
Pipálod a listád, piszkos kezed porolod
Rácsapsz a popsidra és kacéran szummázod
A tavaszi lomok útban vannak…
Talán éppen a szomszédba,
De kit érdekel. Beszívsz, kifújsz:

„Ilyen ez a társas játék.”

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gyász-színű Péntek

Sajnálom, hogy az emberek a számok és a tárgyak rabjai lettek. Mialatt a világból szép lassan kivesznek a valódi értékek, mi még csak észre sem vesszük, hogy baj van, mert az orrunknál fogva vezetnek minket. Mindig van mivel hülyíteni a népet – „tapossák csak egymást” – most pl. a kamu 70%-okkal „járnak jól” az emberek. Elborzaszt, hogy vannak, akik ész nélkül vásárolnak olyan termékeket, amikre szükségünk sincs, csak azért, hogy ki ne maradjanak valamiből. Valamiből, ami receptre fel van írva a reklámok segítségével. A helyes értékrend szerint, nem attól leszel valaki, mert megvásárolsz valamit. Ha ugyanis ez minden, amit letettél az asztalra, akkor semmi sem történt: beálltál a sorba.  Nem, az nem valódi tett, nem elismerhető cselekedet, hogy egy számlára ráírják a nevedet és birtokosa leszel egy tárgynak, ami abban a pillanatban annyit ér, amennyit adsz érte. Igazából annyit sem, mert az előállítása a tizedébe sem került. A megvásárlás pillanatától fogva csak csökken az „értéke”...
4 megjegyzés
További információk

sin(x)

Grafikont kellett rajzolnom az életemről. Moncsitól kaptam hozzá színes tollat, ceruzát. Volt csillám is. Meg ragasztó.  Nehéz volt elkezdeni, aztán meg befejezni. A csillám nem kellett. Nem tudtam hova szórjam.. A filctollakból sem használtam mindet, nem volt szükségem színekre. De a végén rájöttem lehet, hogy tényleg én vagyok az a görbe, én vagyok amikor épp a nullát karcolja és én vagyok amikor a magasban küzdök a nagy boldogsággal. Ez se jó, az se jó amikor grafikonként én élem meg a hullámzást.  Hányinger. B6. De néha a vitamin sem segít:) Visszatekintve viszont az ember már azt sajnálja miért nem örökített meg minden egyes pillanatot. Mindig azon kesergünk, hogy mi volt és mi lehetett volna. Miért nem tudunk teljesen megélni egyetlen pillanatot sem és legfőképpen miért kell nekünk mindenre tudni a választ? Néha jó menni, ha úgy érzed menned kell. És lehet, hogy az ismerős sarkon túl valami vár rád. De ki Ő? Vagy mi ő? Vajon tudja,...
2 megjegyzés
További információk

Tárd ki bátran II.

Ablakok. A külső üveg. Van valami groteszkség abban, ahogy az életünket éljük – tetszelgünk idegeneknek, senkik kedvében akarunk járni. Megfelelni vágyunk elvárásoknak, amelyeknek gonosz butaság az alapja. Gondoljunk csak bele, ha valamiből határozatlan, ugyanakkor véges számú darabunk van, elosztogatnánk olyanoknak, akik nem érdemlik meg? Szerintem minden egyes percért kár, amit elvesztegetünk. Nem tudom miért, de ritkán érzem azt manapság, hogy bárkit is érdekel az, ha minden rendben van. Unalmas, ha boldogság honol? Bosszantó, ha nem szűkölködünk semmiben? Fárasztó, ha másnak jól megy valami? Ez is "negatívkodás", de még mennyire. Ez is bántás. És talán nem is annak, akiről motyogunk. Talán minket emészt fel a rosszindulat, talán minket kínoz a nép betegsége a reflux, amit a temérdek emésztetlen szó okoz. Talán azért foglalkozunk másokkal, mert a saját megoldásra váró problémáinkkal nehezebb lenne. Igen. Meg kéne állni egy pillanatra és az időt venne el, de az nekünk nincs...
Megjegyzés küldése
További információk