Ugrás a fő tartalomra

Limlomos hónap - teret az újnak!

Fanyar érzés, mikor jön a kérdés
Menjen vagy maradjon?
Gondos tanakodás, leltár, átnézés
Nehéz döntened: Lom vs. Emlék.
Tavaszi lázad a tető fokára hág
Bár a 38 és fél éved után gyakran
Tör rád a hőhullám, azért egyelőre csak
Pillanatokra háborít fel a nyugdíjkorhatár.
Olyan sok minden lehet szemét,
Van, ami egyértelmű, szelektív vagy komposzt
A másikon meg töprengsz: „Dobjam el? Hiányozni fogsz!”
Szinte mindegy, hogy fejben vagy papíron:
Osztás, szorzás. Merenghetsz egy naphosszt.
A lányoknak valljuk be, bejön az a férfi, aki szemét
Velük egy szobában viszont már bántja a szemét,
Amit maga után hagy és lomtalanításkor
Némán bámulja a pap-irat a lépcsőházban,
Mert hite már megbomlott szeretett párjában.
Feslett, Lemállott minden szexi máz
A tunya úr maradt és semmi más.
A vágyak tovább álltak, mint a szemétszállító,
Meglepődve esett be a helyére a fiúd:
Lába az égnek áll, alatta a városi hulladék és a megunt cuccok
A kuka járaton minden a helyére került végre  
Isten tudja kár-e érte, akadt-e még értéke,
Pipálod a listád, piszkos kezed porolod
Rácsapsz a popsidra és kacéran szummázod
A tavaszi lomok útban vannak…
Talán éppen a szomszédba,
De kit érdekel. Beszívsz, kifújsz:

„Ilyen ez a társas játék.”

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

emlék-párologtató

Elpárolgó füstös memória A fejek fölül hol a glória?  Négy fal közé zárva gomolygó Ködben várakoznak a toporgók Szabadság érzéssel választottak börtönt Táblázott kiút? Innen nincs exit rögtön Lassú világban fanyar ízű az elmúló idő  Szahara szájú szeretők - igazából kik ők? Csinos arcok, formás testek: a fiatalság bonyolult és merengő Lázadás és káosz: szemfehérjék izzó mosolyában senyvedő  Hazug oxigén - fénytelen torkokból fújt mesék illannak el  Egyszerű bájukkal a lét elviselhetetlenségét tompítják el Átlátszatlan, bemattult poharak szélére száradt érzést sikálók Tükör mélyére mászó, magukra visszanézők: hamisból kiszállók Elharapott ínyrózsaszín ígéretek: remény illatú fogadalmak Múló zsibbadás után fül-zúgnak a megváltó forradalmak

csőlátás

zöld szemek alján feneketlen kút, nem áll víz ott túlcsorduló érzéseket kivezető örök-forrást sírok törékeny újságpapír - betűk, kontextus - átlátom az instant messzelátót nyirkos tenyérrel formázom fókuszban a szégyenlős táj, ősz-színekkel takarózik a horizontot kémlelem, miközben a kétely vakarózik vad és szelíd szikrákat szórnak az illékony képzetek szűk távcső keresztmetszetében szorítom a két kezed félek éles könnyeket szül a gondolat, ha torkomon akad döntök: hallhatóvá gyúrom még ha viszonzatlan is marad elárulom félszegen: kettőnket látom egy poszterszerű helyen vakít a szerelem, melengető fények kápráznak a szemüvegen

aki éjjel..

a műanyag pohár el dobható, nem kérdé s használttá a tiszta is könnyen rontható felszínes helyről inni  üdítő érzés vibráló városi lelket összeroppantó sok hiábavaló pohártöltögetés után valódit keresel és ez igazi áldás remegő kézzel festettet kutatsz bután  felhajtod a korai piacot: Ő vár rád   marasztalni akarónak igazi melós szépség idő míg száj és perem egymásra talál   porcelán csészében kortyolható mélység sűrűjében teafű, abból oldódik a halál  Hitka Viktória - Porcelán csésze