Ugrás a fő tartalomra

emlék-párologtató

Elpárolgó füstös memória
A fejek fölül hol a glória? 

Négy fal közé zárva gomolygó
Ködben várakoznak a toporgók

Szabadság érzéssel választottak börtönt
Táblázott kiút? Innen nincs exit rögtön

Lassú világban fanyar ízű az elmúló idő 
Szahara szájú szeretők - igazából kik ők?

Csinos arcok, formás testek: a fiatalság bonyolult és merengő
Lázadás és káosz: szemfehérjék izzó mosolyában senyvedő 

Hazug oxigén - fénytelen torkokból fújt mesék illannak el 
Egyszerű bájukkal a lét elviselhetetlenségét tompítják el

Átlátszatlan, bemattult poharak szélére száradt érzést sikálók
Tükör mélyére mászó, magukra visszanézők: hamisból kiszállók

Elharapott ínyrózsaszín ígéretek: remény illatú fogadalmak
Múló zsibbadás után fül-zúgnak a megváltó forradalmak



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

csőlátás

zöld szemek alján feneketlen kút, nem áll víz ott túlcsorduló érzéseket kivezető örök-forrást sírok törékeny újságpapír - betűk, kontextus - átlátom az instant messzelátót nyirkos tenyérrel formázom fókuszban a szégyenlős táj, ősz-színekkel takarózik a horizontot kémlelem, miközben a kétely vakarózik vad és szelíd szikrákat szórnak az illékony képzetek szűk távcső keresztmetszetében szorítom a két kezed félek éles könnyeket szül a gondolat, ha torkomon akad döntök: hallhatóvá gyúrom még ha viszonzatlan is marad elárulom félszegen: kettőnket látom egy poszterszerű helyen vakít a szerelem, melengető fények kápráznak a szemüvegen

aki éjjel..

a műanyag pohár el dobható, nem kérdé s használttá a tiszta is könnyen rontható felszínes helyről inni  üdítő érzés vibráló városi lelket összeroppantó sok hiábavaló pohártöltögetés után valódit keresel és ez igazi áldás remegő kézzel festettet kutatsz bután  felhajtod a korai piacot: Ő vár rád   marasztalni akarónak igazi melós szépség idő míg száj és perem egymásra talál   porcelán csészében kortyolható mélység sűrűjében teafű, abból oldódik a halál  Hitka Viktória - Porcelán csésze