Gyász-színű Péntek

Sajnálom, hogy az emberek a számok és a tárgyak rabjai lettek. Mialatt a világból szép lassan kivesznek a valódi értékek, mi még csak észre sem vesszük, hogy baj van, mert az orrunknál fogva vezetnek minket. Mindig van mivel hülyíteni a népet – „tapossák csak egymást” – most pl. a kamu 70%-okkal „járnak jól” az emberek.

Elborzaszt, hogy vannak, akik ész nélkül vásárolnak olyan termékeket, amikre szükségünk sincs, csak azért, hogy ki ne maradjanak valamiből. Valamiből, ami receptre fel van írva a reklámok segítségével. A helyes értékrend szerint, nem attól leszel valaki, mert megvásárolsz valamit. Ha ugyanis ez minden, amit letettél az asztalra, akkor semmi sem történt: beálltál a sorba. 

Nem, az nem valódi tett, nem elismerhető cselekedet, hogy egy számlára ráírják a nevedet és birtokosa leszel egy tárgynak, ami abban a pillanatban annyit ér, amennyit adsz érte. Igazából annyit sem, mert az előállítása a tizedébe sem került. A megvásárlás pillanatától fogva csak csökken az „értéke” és romlik a minősége. Idővel egy használhatatlan műanyagdarabod lesz, mert természetesen eltörik, elromlik, elszakad, elfüstöl, javíthatatlanná válik – mert direkt így gyártották. 

Ha összegezzük, a fogyasztó egy értéktelen, tárgyért hajlandó átgázolni olyan emberi értékeken, amelyek felbecsülhetetlenek. 

Az etikus magatartás, a tisztelet, a tolerancia, a becsület, az erkölcs soha nem lesz piros százalékokkal felaggatva.

Emberek nézzetek fel a kirakatból!

Embernek maradni, örök és állandó érték. Nem lehet leértékelni, leszázalékolni. Nem lehet olcsón hozzájutni. Gondolkodni, tenni kell érte.

Felháborító olyan világban élni, ahol megtörténhet, hogy az emberi hülyeség miatt meghalhat akár csak egy ember is.

Mi az a BLACK FRIDAY?

Egy nap, amikor a bankkártyáját egyként a magasba tartó, agymosott tömeg,
csordaként halálra gázolhat egy ártatlan alkalmazottat, aki az üzletnyitásnál az útjukba kerül?

Vegyük már észre, hogy azért mert nem lóg árcédula az embereken, még mindannyian értékesek.

Talán kezdésként Önmagunkat tiszteljük annyira, hogy nem alázzuk meg magunkat holmi tárgyakért. 

Magunkat lesz a legnehezebb kordában tartani, de embernek maradni, ebben az embertelenségben minden fáradságot megér. 

Becsüljük magunkat annyira, hogy nem kell semmit megvásárolnunk csak azért, hogy értékesnek, elégedettnek, teljesnek érezzük magunkat.