Ugrás a fő tartalomra

Gyász-színű Péntek

Sajnálom, hogy az emberek a számok és a tárgyak rabjai lettek. Mialatt a világból szép lassan kivesznek a valódi értékek, mi még csak észre sem vesszük, hogy baj van, mert az orrunknál fogva vezetnek minket. Mindig van mivel hülyíteni a népet – „tapossák csak egymást” – most pl. a kamu 70%-okkal „járnak jól” az emberek.



Elborzaszt, hogy vannak, akik ész nélkül vásárolnak olyan termékeket, amikre szükségünk sincs, csak azért, hogy ki ne maradjanak valamiből. Valamiből, ami receptre fel van írva a reklámok segítségével. A helyes értékrend szerint, nem attól leszel valaki, mert megvásárolsz valamit. Ha ugyanis ez minden, amit letettél az asztalra, akkor semmi sem történt: beálltál a sorba. 

Nem, az nem valódi tett, nem elismerhető cselekedet, hogy egy számlára ráírják a nevedet és birtokosa leszel egy tárgynak, ami abban a pillanatban annyit ér, amennyit adsz érte. Igazából annyit sem, mert az előállítása a tizedébe sem került. A megvásárlás pillanatától fogva csak csökken az „értéke” és romlik a minősége. Idővel egy használhatatlan műanyagdarabod lesz, mert természetesen eltörik, elromlik, elszakad, elfüstöl, javíthatatlanná válik – mert direkt így gyártották. 

Ha összegezzük, a fogyasztó egy értéktelen, tárgyért hajlandó átgázolni olyan emberi értékeken, amelyek felbecsülhetetlenek. 
Az etikus magatartás, a tisztelet, a tolerancia, a becsület, az erkölcs soha nem lesz piros százalékokkal felaggatva.

Emberek nézzetek fel a kirakatból!


Embernek maradni, örök és állandó érték. Nem lehet leértékelni, leszázalékolni. Nem lehet olcsón hozzájutni. Gondolkodni, tenni kell érte.

Felháborító olyan világban élni, ahol megtörténhet, hogy az emberi hülyeség miatt meghalhat akár csak egy ember is.


Mi az a BLACK FRIDAY?



Egy nap, amikor a bankkártyáját egyként a magasba tartó, agymosott tömeg,
csordaként halálra gázolhat egy ártatlan alkalmazottat, aki az üzletnyitásnál az útjukba kerül?


Vegyük már észre, hogy azért mert nem lóg árcédula az embereken, még mindannyian értékesek.

Talán kezdésként Önmagunkat tiszteljük annyira, hogy nem alázzuk meg magunkat holmi tárgyakért. 


Magunkat lesz a legnehezebb kordában tartani, de embernek maradni, ebben az embertelenségben minden fáradságot megér. 

Becsüljük magunkat annyira, hogy nem kell semmit megvásárolnunk csak azért, hogy értékesnek, elégedettnek, teljesnek érezzük magunkat.   

Megjegyzések

  1. Fantasztikus és számomra , bevallom egyszerre félelmetes is látni hogy egy ilyen "fiatal" mint Te mennyire átlát a mai világon, s megtudja fogalmazni le tudja írni azt ami mindenki szemét kiüti, de mégsem áll meg s néz szét ebben a hamis "értéktelen" világban .Ahol az emberek már szó-szerint saját magukat is egy árcédulán osztályozzák. S mivel saját magukat is ide sorolják(a termékek közé) észre sem veszik mennyire "értéktelenné" válik az életük.
    Szinte mindannyian követünk példákat, mintákat, követjük a környezeti hazások a rokonok az ismerősök által bejárt, kitaposott, megvásárolt vagy méltatott utat, de nagyon keveseknek (véleményem szerint ) adatik meg, az mi Neked(hogy észrevegyük) s ki merjük mondani: hogy az élet értéktelenné válik ha hamis értékeket kergetünk.
    Örömmel, mosollyal teli az arcom h tudom vannak még odakint olyanok akik értékelik az életet, s nem aggatnak rá árcédulát. :-)

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm neked ezt az őszinte kitárulkozást!
    Szegény olvasás nem csak papír alapon szorult a háttérbe, sajnos online is kevesebben olvasnak, mint mondjuk videóznak. Szavakat, mondatokat értelmezni időigényes folyamat. Rágódni, ízlelgetni kell és tulajdonképpen az ember teljes egészére, de legfőképp a figyelmére szükség van. Éppen ezért a legnagyobb boldogság nekem, ha valaki elolvassa az írásaimat és a mondanivaló is átfénylik a szavaimon, mert akkor értelmet nyer az írás.

    VálaszTörlés
  3. ..s sajnos nem csak írás szorul háttérbe a 21.század rákfenéivel fertőzött civilizációban.Az emberek szép lassan elfeledik értékelni ezen apróságokat, mert a hamis értékek kergetésével nagyon sok idő eltelik, s az erre szánt idő alatt pont az olvasásra, a beszélgetésekre, az érzések, az érzelmek megosztására hárul kevesebb figyelem.Hmm, miért is, mert ahogyan azt írtad : figyelni kell, ott kell "lenni" ízlelgetni kell. Nem tudom ezt másként leírni, megfogalmazni ; gyönyörű ami előtör belőled írásaid révén.
    Olyan érzés mint mikor előtör a napfény a legjobb "barátja" mögül, a felhők apró rései mögül.
    Írj... ne foglalkozz a külvilággal, csak írj...

    VálaszTörlés
  4. Nekem ez gyógyszer. Vény nélkül kapható.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

sin(x)

Grafikont kellett rajzolnom az életemről. Moncsitól kaptam hozzá színes tollat, ceruzát. Volt csillám is. Meg ragasztó.  Nehéz volt elkezdeni, aztán meg befejezni. A csillám nem kellett. Nem tudtam hova szórjam.. A filctollakból sem használtam mindet, nem volt szükségem színekre. De a végén rájöttem lehet, hogy tényleg én vagyok az a görbe, én vagyok amikor épp a nullát karcolja és én vagyok amikor a magasban küzdök a nagy boldogsággal. Ez se jó, az se jó amikor grafikonként én élem meg a hullámzást.  Hányinger. B6. De néha a vitamin sem segít:) Visszatekintve viszont az ember már azt sajnálja miért nem örökített meg minden egyes pillanatot. Mindig azon kesergünk, hogy mi volt és mi lehetett volna. Miért nem tudunk teljesen megélni egyetlen pillanatot sem és legfőképpen miért kell nekünk mindenre tudni a választ? Néha jó menni, ha úgy érzed menned kell. És lehet, hogy az ismerős sarkon túl valami vár rád. De ki Ő? Vagy mi ő? Vajon tudja,...

Tárd ki bátran II.

Ablakok. A külső üveg. Van valami groteszkség abban, ahogy az életünket éljük – tetszelgünk idegeneknek, senkik kedvében akarunk járni. Megfelelni vágyunk elvárásoknak, amelyeknek gonosz butaság az alapja. Gondoljunk csak bele, ha valamiből határozatlan, ugyanakkor véges számú darabunk van, elosztogatnánk olyanoknak, akik nem érdemlik meg? Szerintem minden egyes percért kár, amit elvesztegetünk. Nem tudom miért, de ritkán érzem azt manapság, hogy bárkit is érdekel az, ha minden rendben van. Unalmas, ha boldogság honol? Bosszantó, ha nem szűkölködünk semmiben? Fárasztó, ha másnak jól megy valami? Ez is "negatívkodás", de még mennyire. Ez is bántás. És talán nem is annak, akiről motyogunk. Talán minket emészt fel a rosszindulat, talán minket kínoz a nép betegsége a reflux, amit a temérdek emésztetlen szó okoz. Talán azért foglalkozunk másokkal, mert a saját megoldásra váró problémáinkkal nehezebb lenne. Igen. Meg kéne állni egy pillanatra és az időt venne el, de az nekünk nincs...