Grafikont kellett rajzolnom az életemről. Moncsitól kaptam hozzá színes tollat, ceruzát. Volt csillám is. Meg ragasztó.
Nehéz volt elkezdeni, aztán meg befejezni. A csillám nem kellett. Nem tudtam hova szórjam.. A filctollakból sem használtam mindet, nem volt szükségem színekre.
De a végén rájöttem lehet, hogy tényleg én vagyok az a görbe, én vagyok amikor épp a nullát karcolja és én vagyok amikor a magasban küzdök a nagy boldogsággal. Ez se jó, az se jó amikor grafikonként én élem meg a hullámzást.
Hányinger. B6. De néha a vitamin sem segít:) Visszatekintve viszont az ember már azt sajnálja miért nem örökített meg minden egyes pillanatot. Mindig azon kesergünk, hogy mi volt és mi lehetett volna. Miért nem tudunk teljesen megélni egyetlen pillanatot sem és legfőképpen miért kell nekünk mindenre tudni a választ? Néha jó menni, ha úgy érzed menned kell. És lehet, hogy az ismerős sarkon túl valami vár rád. De ki Ő? Vagy mi ő? Vajon tudja, hogy részese valaminek amihez neked is közöd van? Vajon te sejted mit érez a másik vagy folyton a saját érzéseiddel vagy elfoglalva?
Vajon mi vár a sarkon túl?
Most megállsz és gondolkodsz?
Tovább mész?
Mi van ha nincs időd gondolkodni, sem továbbmenni, mert meg sem álltál, csak mentél és úgy értél a sarokhoz, hogy nem is gondoltál rá különösebben csak úgy, mint az a megszokott sarok amit már ismersz és soha nem volt megruházott jelentése, csak egy sarok, de most már A sarok.
És A sarkon túl minden más.
Jobb egy sinus görbe mint egy vízszintes vonal. Mid van és mit szeretnél? Amiről azt hiszed, hogy kell arra általában nincs szükséged. A sarok ugyanaz, rajta túl semmi sem más, a sarok csak egy eszköz arra hogy nézz ne csak láss.
VálaszTörlésA váratlan történés most a te szavaidba bújt és töltötte ki a betűk között a rést. Köszönöm, hogy írtál - sejtésem nem volt róla - tévedhet-e erre még valami zarándok. Talán épp ez a pár mondat kellett most nekem :)
Törlés