Ugrás a fő tartalomra

Nagyok

Alternatív valóságban foltos csipketeríték
Erőtlen nap szív rokon-arcokat fakóra épp
Halványodó élet - függőleges képkeretben
Kövült porcukor a szívek helyén képzeletben

Időszerű találkozás, fűrészpor takarja a jeget
Lépések: egyszerre tágítják és szűkítik a teret 
Ház közepe felé tartva verbálisan támadnak
Dimenziók pusziként csattannak egymásnak

Szálkás küszöbön átlépve, a felnőtt alárendelt gyerek
Nehézséget nem okoz, hisz egyből beugrik a szerep
Megnyugvást tálalnak vacsorára csorba tányérokba
Aranyló orvosság: vérré válik a fáradt árnyékokban

Errefelé az Idő múlását import sorozatokban mérik
Napközben, a szöszmötölés órányi szünetében nézik
Világ, esemény, közélet - a tévé az értelmezést kínálja
A keserédes ízvilágot túlélhető dózisokban diktálja

Sűrű menetrendet kultiválják a szokásos kérdések
A dialógusra a háttérben futó szappanopera féltékeny
Kincsek selyemkendőben, szerencsét hozó Őseim
Múlandó szépet, mint Életet örök elfogadó Hőseim

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

emlék-párologtató

Elpárolgó füstös memória A fejek fölül hol a glória?  Négy fal közé zárva gomolygó Ködben várakoznak a toporgók Szabadság érzéssel választottak börtönt Táblázott kiút? Innen nincs exit rögtön Lassú világban fanyar ízű az elmúló idő  Szahara szájú szeretők - igazából kik ők? Csinos arcok, formás testek: a fiatalság bonyolult és merengő Lázadás és káosz: szemfehérjék izzó mosolyában senyvedő  Hazug oxigén - fénytelen torkokból fújt mesék illannak el  Egyszerű bájukkal a lét elviselhetetlenségét tompítják el Átlátszatlan, bemattult poharak szélére száradt érzést sikálók Tükör mélyére mászó, magukra visszanézők: hamisból kiszállók Elharapott ínyrózsaszín ígéretek: remény illatú fogadalmak Múló zsibbadás után fül-zúgnak a megváltó forradalmak
Megjegyzés küldése
További információk

csőlátás

zöld szemek alján feneketlen kút, nem áll víz ott túlcsorduló érzéseket kivezető örök-forrást sírok törékeny újságpapír - betűk, kontextus - átlátom az instant messzelátót nyirkos tenyérrel formázom fókuszban a szégyenlős táj, ősz-színekkel takarózik a horizontot kémlelem, miközben a kétely vakarózik vad és szelíd szikrákat szórnak az illékony képzetek szűk távcső keresztmetszetében szorítom a két kezed félek éles könnyeket szül a gondolat, ha torkomon akad döntök: hallhatóvá gyúrom még ha viszonzatlan is marad elárulom félszegen: kettőnket látom egy poszterszerű helyen vakít a szerelem, melengető fények kápráznak a szemüvegen
Megjegyzés küldése
További információk

aki éjjel..

a műanyag pohár el dobható, nem kérdé s használttá a tiszta is könnyen rontható felszínes helyről inni  üdítő érzés vibráló városi lelket összeroppantó sok hiábavaló pohártöltögetés után valódit keresel és ez igazi áldás remegő kézzel festettet kutatsz bután  felhajtod a korai piacot: Ő vár rád   marasztalni akarónak igazi melós szépség idő míg száj és perem egymásra talál   porcelán csészében kortyolható mélység sűrűjében teafű, abból oldódik a halál  Hitka Viktória - Porcelán csésze
Megjegyzés küldése
További információk