Ugrás a fő tartalomra

lét-elem

Kis fekete akkumulátor, selejtségét ezüst betűk rejtik
A leírás elegáns titkot őriz, az olvasók nem is sejtik

Újszerű külső: vékony, ha kínos is, mégis kicsit lapos
Hidegben gyorsabban merül, ha a töltés nem alapos

Végső energiáig szolgál a jószág, mérhető milyen sugárzó
Helyesen tartva messze kísérő, mély hiányérzetet fugázó

Efféle veszélyes alkatrész, élethű vázban is föllelhető
Mérnökhiba eredménye: kizárólag szeretettel tölthető

Életjátszma: mindenki merül-töltődik. Hol van a jó dokkoló?
Az otthon - amibe passzol a test - a nyugtalanságot blokkoló

Napközben láthatatlan kémia: forrósodó sav, fel tud robbanni
A tudattól: olyan töltő vár rá, kitől a szíve meg tud dobbanni

Cirillről fordított értelmezhetetlen kézikönyv már nem elérhető
Az érzés, ami a csatlakoztatást követi, a töltődő lélekben mérhető
 


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

emlék-párologtató

Elpárolgó füstös memória A fejek fölül hol a glória?  Négy fal közé zárva gomolygó Ködben várakoznak a toporgók Szabadság érzéssel választottak börtönt Táblázott kiút? Innen nincs exit rögtön Lassú világban fanyar ízű az elmúló idő  Szahara szájú szeretők - igazából kik ők? Csinos arcok, formás testek: a fiatalság bonyolult és merengő Lázadás és káosz: szemfehérjék izzó mosolyában senyvedő  Hazug oxigén - fénytelen torkokból fújt mesék illannak el  Egyszerű bájukkal a lét elviselhetetlenségét tompítják el Átlátszatlan, bemattult poharak szélére száradt érzést sikálók Tükör mélyére mászó, magukra visszanézők: hamisból kiszállók Elharapott ínyrózsaszín ígéretek: remény illatú fogadalmak Múló zsibbadás után fül-zúgnak a megváltó forradalmak
Megjegyzés küldése
További információk

csőlátás

zöld szemek alján feneketlen kút, nem áll víz ott túlcsorduló érzéseket kivezető örök-forrást sírok törékeny újságpapír - betűk, kontextus - átlátom az instant messzelátót nyirkos tenyérrel formázom fókuszban a szégyenlős táj, ősz-színekkel takarózik a horizontot kémlelem, miközben a kétely vakarózik vad és szelíd szikrákat szórnak az illékony képzetek szűk távcső keresztmetszetében szorítom a két kezed félek éles könnyeket szül a gondolat, ha torkomon akad döntök: hallhatóvá gyúrom még ha viszonzatlan is marad elárulom félszegen: kettőnket látom egy poszterszerű helyen vakít a szerelem, melengető fények kápráznak a szemüvegen
Megjegyzés küldése
További információk

aki éjjel..

a műanyag pohár el dobható, nem kérdé s használttá a tiszta is könnyen rontható felszínes helyről inni  üdítő érzés vibráló városi lelket összeroppantó sok hiábavaló pohártöltögetés után valódit keresel és ez igazi áldás remegő kézzel festettet kutatsz bután  felhajtod a korai piacot: Ő vár rád   marasztalni akarónak igazi melós szépség idő míg száj és perem egymásra talál   porcelán csészében kortyolható mélység sűrűjében teafű, abból oldódik a halál  Hitka Viktória - Porcelán csésze
Megjegyzés küldése
További információk