nézd, az ott alumíniumban táncikál, kormos és vadóc
a vergődő csóvát szurkálja a felismerés: éles fuvallat eloltja, félhet Ő
árnyék-népszerűsége már önmagában kegyetlen: percekben mérhető
végül hűvös humorát, mint igazságot leheli szét: hamar füstté válik a mű-ártatlan
opál viasszal tartja magában a lelket a leértékelt kanóc
halvány, erőtlen láng az égieknek fitogtat: de tündöklése múlékony
vonagló semmi-fény, látványát a szél neveti: s az ő kacaja gyúlékonya vergődő csóvát szurkálja a felismerés: éles fuvallat eloltja, félhet Ő
árnyék-népszerűsége már önmagában kegyetlen: percekben mérhető
végül hűvös humorát, mint igazságot leheli szét: hamar füstté válik a mű-ártatlan
nesztelen estén álmok foszlanak szét a szélben: a
sosem
volt
románc
így huny ki váratlan
sosem
volt
románc
így huny ki váratlan
Megjegyzések
Megjegyzés küldése