Ablakok. A külső üveg.
Van valami groteszkség abban, ahogy az életünket éljük – tetszelgünk idegeneknek, senkik kedvében akarunk járni. Megfelelni vágyunk elvárásoknak, amelyeknek gonosz butaság az alapja.
Gondoljunk csak bele, ha valamiből határozatlan, ugyanakkor véges számú darabunk van, elosztogatnánk olyanoknak, akik nem érdemlik meg? Szerintem minden egyes percért kár, amit elvesztegetünk.
Nem tudom miért, de ritkán érzem azt manapság, hogy bárkit is érdekel az, ha minden rendben van. Unalmas, ha boldogság honol? Bosszantó, ha nem szűkölködünk semmiben? Fárasztó, ha másnak jól megy valami? Ez is "negatívkodás", de még mennyire. Ez is bántás. És talán nem is annak, akiről motyogunk. Talán minket emészt fel a rosszindulat, talán minket kínoz a nép betegsége a reflux, amit a temérdek emésztetlen szó okoz. Talán azért foglalkozunk másokkal, mert a saját megoldásra váró problémáinkkal nehezebb lenne. Igen. Meg kéne állni egy pillanatra és az időt venne el, de az nekünk nincs.
Akkor most mi legyen?
Talán kifizetődő lenne lassítani, de te tudod. Jó. Akkor rohanjuk tovább a vesztünkbe. Nem csak a sejtjeid működhetnek ellened, a gondolataid is rosszindulatúvá válhatnak. A döntés bármilyen hihetetlen: a kezünkben van. De értem, persze a silányságot választod… ja, hogy nem te, hanem így alakult.
- Békíthetetlen és boldogíthatatlan vagyok. (érzed)
- Úgy érzed, van valami az életedben, ami fénytelenné tesz? (kérdezem)
- Vetkőzd le! Lassíts le, maradj csendben a gondolataiddal. Nehéz lesz és ijesztő, de amikor meglátod mi az, ne tétovázz - engedd el! (mondom)
Ha rossz valami kérj segítséget. Nem kell szégyenkezni, nem baj, ha kiderül.
Nem tarthatod magadat fogságban. Nem lehetsz a saját háziállatod. Védett vagy, sőt belőled csak egy van. Engedd szabadon, élnie kell. Hadd szaladjon, szálljon, bukfencezzen. Amit csak akar. Ami jólesik neki.
- De mit fognak szólni az emberek? Tudod, akik velem törődnek és nem magukkal. (kérdezed)
- Hogy mit? Három lehetőség van:
1. Végtelenül irigyek lesznek és szóhoz sem jutnak majd.
2. Megfognak pukkadni a kíváncsiságtól, mit miért teszel és mégis mitől lett hozzá bátorságod a nagy semmiből és mivel nem jönnek rá, találgatnak majd. Amik aztán, olyan jól sikerülnek, hogy úgy érzik, meg kell osztaniuk másokkal.
3. Elmosolyodnak majd, halkan megköszönik, hogy megmutattad az utat. Nem látványosan, nem azonnal - de követnek.
Bárhogy is alakul, te végre foglalkozz magaddal. Az ablakodat nem fogja senki lepucolni helyetted - se kívül, se belül. Az pedig a te döntésed, mennyire akarsz kilátni rajta – hiszen piszkosan is átlátszik. Valamennyire.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése