zöld szemek alján feneketlen kút, nem áll víz ott
túlcsorduló érzéseket kivezető örök-forrást sírok
törékeny újságpapír - betűk, kontextus - átlátom
az instant messzelátót nyirkos tenyérrel formázom
fókuszban a szégyenlős táj, ősz-színekkel takarózik
a horizontot kémlelem, miközben a kétely vakarózik
vad és szelíd szikrákat szórnak az illékony képzetek
szűk távcső keresztmetszetében szorítom a két kezed
félek éles könnyeket szül a gondolat, ha torkomon akad
döntök: hallhatóvá gyúrom még ha viszonzatlan is marad
elárulom félszegen: kettőnket látom egy poszterszerű helyen
vakít a szerelem, melengető fények kápráznak a szemüvegen
túlcsorduló érzéseket kivezető örök-forrást sírok
törékeny újságpapír - betűk, kontextus - átlátom
az instant messzelátót nyirkos tenyérrel formázom
fókuszban a szégyenlős táj, ősz-színekkel takarózik
a horizontot kémlelem, miközben a kétely vakarózik
vad és szelíd szikrákat szórnak az illékony képzetek
szűk távcső keresztmetszetében szorítom a két kezed
félek éles könnyeket szül a gondolat, ha torkomon akad
döntök: hallhatóvá gyúrom még ha viszonzatlan is marad
elárulom félszegen: kettőnket látom egy poszterszerű helyen
vakít a szerelem, melengető fények kápráznak a szemüvegen
Megjegyzések
Megjegyzés küldése