Ülök az asztalnál: kint szakadó eső, bent a házban ráz a láz
Csendben morzsolom mi megmaradt, az Idő belemagyaráz
Születésnapodon elővettem a lábbelit, mely elrepít hozzánk
Hideg talpáról emléket kapartam, mindenem olyan lett márGyorsan szökdelve lépcsőkön csak felfelé vitt az út
Tűsarkaim volt, hogy beszorultak: beléd kapaszkodtam
Érzelmeim volt, hogy túlcsordultak: neked panaszoltam
Vár, ágyú, tömlöcajtó - együtt definiáltuk mi is a rabság
Közben a macskakövek közé hullott cipőnkből a fiatalság
Köszöntelek, s elfújom a gyertyát - Szeptember van - hányadik is?
Magamhoz öleltelek, remélem érezted - Ilyen lesz a századik is.
EZ egy kis remekmű!
VálaszTörlés(Legalábbis nekem nagyon tetszik s engem "megfogott".)