Ugrás a fő tartalomra

f o n a l a k b ó l g o m b o l y a g


A j a jj,
          m e g o l d á s t
 m e r r e 
               t

                        a
                                  l
                                           á
                                                   l
                                                        o
                                                            o
                                              OK
                                          A rózsaszín
                                       fonal valódi átok            
            Amarra bolyhos vacsorám fatálon
Türkiz 
       kéket 
            és 
               kanári sárgát látok
                    Kintről kéne kezdenem
csak ne rontsam el
                 
                   H
                 ú
                 z
                 o
                 m 
                    én a villámmal 
        de bent tényleg 
                                   N                                                                     E                                                                      M
                                                 enged el                                      A fejemben 
                      a sokszínű 

                                gombolyag 
                                          fix 
                               gubancban 
                          senyved 
                
     Rendszer
              g
                   a
                          z 
                                d
                                       a 
                                            i 
                                               
                                 mulasztás 
                                           végett
                                           
       KI GONDOLTA                                                                                        ha                                                                                                                  rendet   
                                                                            sosem                                     r a k o k
Ó
R
I
Á
S
I
 T 

          vétek
?
         
                  S éppen múló J E L E N E M B E N  
            
                                               az elmúlt  
                    
                                                 hanyagsággal 
                                      
                                  k o m o l y 
                              
                                           k u s z a s á g o t

                                                   h a g y o k 









Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

emlék-párologtató

Elpárolgó füstös memória A fejek fölül hol a glória?  Négy fal közé zárva gomolygó Ködben várakoznak a toporgók Szabadság érzéssel választottak börtönt Táblázott kiút? Innen nincs exit rögtön Lassú világban fanyar ízű az elmúló idő  Szahara szájú szeretők - igazából kik ők? Csinos arcok, formás testek: a fiatalság bonyolult és merengő Lázadás és káosz: szemfehérjék izzó mosolyában senyvedő  Hazug oxigén - fénytelen torkokból fújt mesék illannak el  Egyszerű bájukkal a lét elviselhetetlenségét tompítják el Átlátszatlan, bemattult poharak szélére száradt érzést sikálók Tükör mélyére mászó, magukra visszanézők: hamisból kiszállók Elharapott ínyrózsaszín ígéretek: remény illatú fogadalmak Múló zsibbadás után fül-zúgnak a megváltó forradalmak

csőlátás

zöld szemek alján feneketlen kút, nem áll víz ott túlcsorduló érzéseket kivezető örök-forrást sírok törékeny újságpapír - betűk, kontextus - átlátom az instant messzelátót nyirkos tenyérrel formázom fókuszban a szégyenlős táj, ősz-színekkel takarózik a horizontot kémlelem, miközben a kétely vakarózik vad és szelíd szikrákat szórnak az illékony képzetek szűk távcső keresztmetszetében szorítom a két kezed félek éles könnyeket szül a gondolat, ha torkomon akad döntök: hallhatóvá gyúrom még ha viszonzatlan is marad elárulom félszegen: kettőnket látom egy poszterszerű helyen vakít a szerelem, melengető fények kápráznak a szemüvegen

aki éjjel..

a műanyag pohár el dobható, nem kérdé s használttá a tiszta is könnyen rontható felszínes helyről inni  üdítő érzés vibráló városi lelket összeroppantó sok hiábavaló pohártöltögetés után valódit keresel és ez igazi áldás remegő kézzel festettet kutatsz bután  felhajtod a korai piacot: Ő vár rád   marasztalni akarónak igazi melós szépség idő míg száj és perem egymásra talál   porcelán csészében kortyolható mélység sűrűjében teafű, abból oldódik a halál  Hitka Viktória - Porcelán csésze