Ugrás a fő tartalomra

o r c h i d e a

Neon fényben foltosra száradó orchidea-tenger
Vajon beleszeret-e a céltalanul bóklászó ember

Átlátszó celofán közt, csendben álmodik a szépség
Hervasztóan hat rá a tiszteletlenül bámuló népség

Mesterséges erdő, menetközben nézik a cégért
Felszínesen számolgatják a termékek ár-értékét

Forróságban tündököl, nem klímás áruházak fényében
Összefogdosnák - de nem értik mi a különleges lényében

Szinte beleroskad szegény teste a színes virágkoronába
Mégis attól retteg nem belé szeretnek, hanem rokonába

Bársony szirmain könnyként gördül le az éltető víz
A vágyait levelein lélegzi ki, amit a megmentő szív

Két szignál között rátalálhatna a hozzáillő gondozó
Türelmes: lágy vízzel spriccoló, szirmokat fogdosó

Kinek szeme látott már néhány betegebb növényt
Olyan férfi, aki gondozza, nem hugyozza a sövényt

Közel hajolna és tudná: a virág mindennap ragyog
Ha van ki gondoskodik róla és néha igazat is gagyog

Ha ilyen ember illatozná: gyökereivel kitartóan ölelné
Ha ilyen ember szeretné: viharban sem hajolna másfelé










Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

emlék-párologtató

Elpárolgó füstös memória A fejek fölül hol a glória?  Négy fal közé zárva gomolygó Ködben várakoznak a toporgók Szabadság érzéssel választottak börtönt Táblázott kiút? Innen nincs exit rögtön Lassú világban fanyar ízű az elmúló idő  Szahara szájú szeretők - igazából kik ők? Csinos arcok, formás testek: a fiatalság bonyolult és merengő Lázadás és káosz: szemfehérjék izzó mosolyában senyvedő  Hazug oxigén - fénytelen torkokból fújt mesék illannak el  Egyszerű bájukkal a lét elviselhetetlenségét tompítják el Átlátszatlan, bemattult poharak szélére száradt érzést sikálók Tükör mélyére mászó, magukra visszanézők: hamisból kiszállók Elharapott ínyrózsaszín ígéretek: remény illatú fogadalmak Múló zsibbadás után fül-zúgnak a megváltó forradalmak
Megjegyzés küldése
További információk

csőlátás

zöld szemek alján feneketlen kút, nem áll víz ott túlcsorduló érzéseket kivezető örök-forrást sírok törékeny újságpapír - betűk, kontextus - átlátom az instant messzelátót nyirkos tenyérrel formázom fókuszban a szégyenlős táj, ősz-színekkel takarózik a horizontot kémlelem, miközben a kétely vakarózik vad és szelíd szikrákat szórnak az illékony képzetek szűk távcső keresztmetszetében szorítom a két kezed félek éles könnyeket szül a gondolat, ha torkomon akad döntök: hallhatóvá gyúrom még ha viszonzatlan is marad elárulom félszegen: kettőnket látom egy poszterszerű helyen vakít a szerelem, melengető fények kápráznak a szemüvegen
Megjegyzés küldése
További információk

aki éjjel..

a műanyag pohár el dobható, nem kérdé s használttá a tiszta is könnyen rontható felszínes helyről inni  üdítő érzés vibráló városi lelket összeroppantó sok hiábavaló pohártöltögetés után valódit keresel és ez igazi áldás remegő kézzel festettet kutatsz bután  felhajtod a korai piacot: Ő vár rád   marasztalni akarónak igazi melós szépség idő míg száj és perem egymásra talál   porcelán csészében kortyolható mélység sűrűjében teafű, abból oldódik a halál  Hitka Viktória - Porcelán csésze
Megjegyzés küldése
További információk