Bárcsak lehetnék a sas szárnyán a bolha
Jelentéktelen életért a látvány kárpótolna
Magasság és mélység, a szívem elrabolta
Gondoskodása repít a rég áhított honba
Fény gyúlna bennem a tolladba kapaszkodva
Idegenvezetést kérnék a végtelen, égi pokolba
Földi láncaimat szétbontaná a tiszta áramlat
Kásásra fagyott véremet felforralná a Nap
Útitársam, bízz bennem: A szakadékból igazi a start
Vég nélkül utaznék veled: S az lenne mi életben tart
Megjegyzések
Megjegyzés küldése