Ugrás a fő tartalomra

Méhkirálynő

Királynőnek gondolták, míg ő belül szenvedett
Áldatlan állapotában halvány álmot kergetett 

Irigyei voltak, nem látták csak szépnek, jónak
Néhányan hozzászóltak, voltak kik behódoltak

Alig hallotta a belső zsongástól, hogy létezni miért jó
Ha beszéltek hozzá rengetegszer nem jutott be az infó

Gondosan hangszigetelt szerkezet a fej, alig hallatszott
Pedig a nyakán egy méhkas volt, odabent méhraj rajzott

Potrohos gondolatok ezrei repdestek apró kaptárjában
Fáradhatatlanul rendezni próbálta nyilvános naptárában

Kevesen sejtették zárt fogsora mögött a méhek zaját 
Kívülről nézték, nem észlelték a fiatal nő valódi baját

Kóstolgatták vélt tökéletességét: Édes a méz közelében?
De kevesen láttak át a testnek hívott, örökölt köteléken

Kegyetlen élet az, amiben mindenkinek meg kell felelned
Saját lelkeden átlépve éred el, hogy más elégedett lehessen

Megoldatlan, látens problémára szüntelen keresett megoldást
Közben büszkesége csitította, egyedül kell elérni a feloldozást

Ösztönösen kereste a méhészt, aki majd méheit megzabolázza
Addig is füsttel kábította szülöttjeit az elviselhető kategóriába

Szépen kérlek, ne menekülj, ne félj, ne utáld a méhkirálynőt
Életét tovább keseríteni nem lehet! Segítséged mézcsepp, sőt. 

Sally Taylor - Queen Bee

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

emlék-párologtató

Elpárolgó füstös memória A fejek fölül hol a glória?  Négy fal közé zárva gomolygó Ködben várakoznak a toporgók Szabadság érzéssel választottak börtönt Táblázott kiút? Innen nincs exit rögtön Lassú világban fanyar ízű az elmúló idő  Szahara szájú szeretők - igazából kik ők? Csinos arcok, formás testek: a fiatalság bonyolult és merengő Lázadás és káosz: szemfehérjék izzó mosolyában senyvedő  Hazug oxigén - fénytelen torkokból fújt mesék illannak el  Egyszerű bájukkal a lét elviselhetetlenségét tompítják el Átlátszatlan, bemattult poharak szélére száradt érzést sikálók Tükör mélyére mászó, magukra visszanézők: hamisból kiszállók Elharapott ínyrózsaszín ígéretek: remény illatú fogadalmak Múló zsibbadás után fül-zúgnak a megváltó forradalmak
Megjegyzés küldése
További információk

csőlátás

zöld szemek alján feneketlen kút, nem áll víz ott túlcsorduló érzéseket kivezető örök-forrást sírok törékeny újságpapír - betűk, kontextus - átlátom az instant messzelátót nyirkos tenyérrel formázom fókuszban a szégyenlős táj, ősz-színekkel takarózik a horizontot kémlelem, miközben a kétely vakarózik vad és szelíd szikrákat szórnak az illékony képzetek szűk távcső keresztmetszetében szorítom a két kezed félek éles könnyeket szül a gondolat, ha torkomon akad döntök: hallhatóvá gyúrom még ha viszonzatlan is marad elárulom félszegen: kettőnket látom egy poszterszerű helyen vakít a szerelem, melengető fények kápráznak a szemüvegen
Megjegyzés küldése
További információk

aki éjjel..

a műanyag pohár el dobható, nem kérdé s használttá a tiszta is könnyen rontható felszínes helyről inni  üdítő érzés vibráló városi lelket összeroppantó sok hiábavaló pohártöltögetés után valódit keresel és ez igazi áldás remegő kézzel festettet kutatsz bután  felhajtod a korai piacot: Ő vár rád   marasztalni akarónak igazi melós szépség idő míg száj és perem egymásra talál   porcelán csészében kortyolható mélység sűrűjében teafű, abból oldódik a halál  Hitka Viktória - Porcelán csésze
Megjegyzés küldése
További információk