Arcomon barázdák, sós könnyeimet rég itták
Kiszáradt csatornák, ragyogó szép pupillák
Ahogy rám nézel, bennem felcsillan a fény
Lábamból fejemre kúszik a halvány remény
Az érzésektől hiába menekülök fejvesztve én
Szeretik a kihívást, követnek tüskék rejtekén
Hónapokon át szaladtam előlük, sebzett vadként
Az eszem a szívem fojtotta meg, ott voltam rabként
Kitartó, kegyetlen, üldöz - padlón sem fog a fék
Begörcsölt lábbal is nyomom, de jön a szakadék
Nyitott autóban zuhanok veled az édes pokol felé
Idő? Semmi sincs, mégis itt van minden errefelé
Utolértél végre, üdvözöllek! Jó ötlet ez, nem tudom?
Tűzálló ruhámat leveszed és messzire dobod az ablakon
Így most már védtelenül hullunk alá, Te és Én esztelenül
Haladunk az izzó magma felé, s egybeforrunk meztelenül
Megjegyzések
Megjegyzés küldése