Ugrás a fő tartalomra

korom

hajadban kutatok aprócska titkokat

ujjam köré tekerem tincseid finoman


madárkám ott lakik testednek tetején

fészeknek használja a fejed rejtekét


szemhéjad takarja lelked mély vízét

szomjúságom oltja, kedvelem az ízét


figyelem a mellkasod, apály-dagály

ez a szerelem? vagy valami ragály?


szüntelen kutatom: piros vagy kék

elfelejtettem melyik színt rágjam szét


az arcom csillog, Nap csókoljad még!

lehet megtalállak, pedig elbújtál rég


olyat keresek, aki meg tudja mutatni

hogyan kell a múlandón jót mulatni


szakállad közé rejtve a boldogság mag

szemenként gyűjtöttem: összegyűlt ma


hová is ültessem, csupa elhagyott táj

az egyik sóval szórt, a másik rád vár


gyomláljuk naponta, egyszer elfogy

kérlek hozz benzint tüzeljük el, hogy:


nagy füsttel pattogjon a múlt: pusztítson a tűz

ne félj, ha végeztünk fürdünk, s elillan a bűz


kimosol a koromból, tiszta leszek neked

esküszöm újrakezdem az egész életet veled








Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

emlék-párologtató

Elpárolgó füstös memória A fejek fölül hol a glória?  Négy fal közé zárva gomolygó Ködben várakoznak a toporgók Szabadság érzéssel választottak börtönt Táblázott kiút? Innen nincs exit rögtön Lassú világban fanyar ízű az elmúló idő  Szahara szájú szeretők - igazából kik ők? Csinos arcok, formás testek: a fiatalság bonyolult és merengő Lázadás és káosz: szemfehérjék izzó mosolyában senyvedő  Hazug oxigén - fénytelen torkokból fújt mesék illannak el  Egyszerű bájukkal a lét elviselhetetlenségét tompítják el Átlátszatlan, bemattult poharak szélére száradt érzést sikálók Tükör mélyére mászó, magukra visszanézők: hamisból kiszállók Elharapott ínyrózsaszín ígéretek: remény illatú fogadalmak Múló zsibbadás után fül-zúgnak a megváltó forradalmak
Megjegyzés küldése
További információk

csőlátás

zöld szemek alján feneketlen kút, nem áll víz ott túlcsorduló érzéseket kivezető örök-forrást sírok törékeny újságpapír - betűk, kontextus - átlátom az instant messzelátót nyirkos tenyérrel formázom fókuszban a szégyenlős táj, ősz-színekkel takarózik a horizontot kémlelem, miközben a kétely vakarózik vad és szelíd szikrákat szórnak az illékony képzetek szűk távcső keresztmetszetében szorítom a két kezed félek éles könnyeket szül a gondolat, ha torkomon akad döntök: hallhatóvá gyúrom még ha viszonzatlan is marad elárulom félszegen: kettőnket látom egy poszterszerű helyen vakít a szerelem, melengető fények kápráznak a szemüvegen
Megjegyzés küldése
További információk

aki éjjel..

a műanyag pohár el dobható, nem kérdé s használttá a tiszta is könnyen rontható felszínes helyről inni  üdítő érzés vibráló városi lelket összeroppantó sok hiábavaló pohártöltögetés után valódit keresel és ez igazi áldás remegő kézzel festettet kutatsz bután  felhajtod a korai piacot: Ő vár rád   marasztalni akarónak igazi melós szépség idő míg száj és perem egymásra talál   porcelán csészében kortyolható mélység sűrűjében teafű, abból oldódik a halál  Hitka Viktória - Porcelán csésze
Megjegyzés küldése
További információk