Ugrás a fő tartalomra

sci-fi

Nálam van, de nem velem - tekeri a telót
Egész nap vártuk, hogy letegyük a melót

Erre vágytunk, ő szeret és én szeretem
A napom fénypontja ha vele lehetek

Nem nyaggatom, napközben nem keresem
Tűkön ülve várom, eszébe jut-e kedvese

Óvatosan kérdezgetem, engedélyt is kérek
Reménykedem a lelkéhez egyszer hozzáférek

Lányok, ez az egész megfelelés fárasztó izzadt űr
A Valami baj van? csak egy kérdés, amit nehezen tűr

Rettegtek hogy hibáztok, egy éles mondat elpattan
A kötelék feszes damil, 1 mp: S az öröm megcsappan

Nem csoda ha elzárnád az ókettőt a szerelem lángjától
Annyira félsz a kudarctól, a baljós hús-máglyától.

Nem vagy te kutató, csak törött szívű szerető
Hidd már el végre, hogy Önmagadért szeret Ő

Tudom nehéz hinni, hogy valakinek megfelelő vagy
Lásd be, saját örömöd ellensége igazán csak Te vagy

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

emlék-párologtató

Elpárolgó füstös memória A fejek fölül hol a glória?  Négy fal közé zárva gomolygó Ködben várakoznak a toporgók Szabadság érzéssel választottak börtönt Táblázott kiút? Innen nincs exit rögtön Lassú világban fanyar ízű az elmúló idő  Szahara szájú szeretők - igazából kik ők? Csinos arcok, formás testek: a fiatalság bonyolult és merengő Lázadás és káosz: szemfehérjék izzó mosolyában senyvedő  Hazug oxigén - fénytelen torkokból fújt mesék illannak el  Egyszerű bájukkal a lét elviselhetetlenségét tompítják el Átlátszatlan, bemattult poharak szélére száradt érzést sikálók Tükör mélyére mászó, magukra visszanézők: hamisból kiszállók Elharapott ínyrózsaszín ígéretek: remény illatú fogadalmak Múló zsibbadás után fül-zúgnak a megváltó forradalmak
Megjegyzés küldése
További információk

csőlátás

zöld szemek alján feneketlen kút, nem áll víz ott túlcsorduló érzéseket kivezető örök-forrást sírok törékeny újságpapír - betűk, kontextus - átlátom az instant messzelátót nyirkos tenyérrel formázom fókuszban a szégyenlős táj, ősz-színekkel takarózik a horizontot kémlelem, miközben a kétely vakarózik vad és szelíd szikrákat szórnak az illékony képzetek szűk távcső keresztmetszetében szorítom a két kezed félek éles könnyeket szül a gondolat, ha torkomon akad döntök: hallhatóvá gyúrom még ha viszonzatlan is marad elárulom félszegen: kettőnket látom egy poszterszerű helyen vakít a szerelem, melengető fények kápráznak a szemüvegen
Megjegyzés küldése
További információk

aki éjjel..

a műanyag pohár el dobható, nem kérdé s használttá a tiszta is könnyen rontható felszínes helyről inni  üdítő érzés vibráló városi lelket összeroppantó sok hiábavaló pohártöltögetés után valódit keresel és ez igazi áldás remegő kézzel festettet kutatsz bután  felhajtod a korai piacot: Ő vár rád   marasztalni akarónak igazi melós szépség idő míg száj és perem egymásra talál   porcelán csészében kortyolható mélység sűrűjében teafű, abból oldódik a halál  Hitka Viktória - Porcelán csésze
Megjegyzés küldése
További információk