Megnyalnád a szám, fújnál bele füstöt
Nem engedem, épp forralom az üstöt
Kérlek ülj oda, szembe a káddal
Néma szavakat hazudj most a száddal
Nézd, meleg vizet szorítok ki a testemmel
Hűl és a csempén összefolyik a kedvemmel
Pára közt - könnyek, ajkak, nedvek
Borospohárba suttogom, hogy kellesz
Arcod tükör, látom a szenvedélyt
Már valódit akarsz rég, nem kósza kéjt
Mozdulatlanul vársz, keményen ülsz
Büntetésed a látvány, nem menekülsz
A szűrt fényben a kanóc csendben táncol
A combok közé merev tekintetet láncol
Rendellenes szívdobogás, figyelmed pásztáz,
Arany sugarakban látsz, mindenestül vágysz rám
Arcomon diadal, kiemelsz - a spontán rabságnak vége
Ágyba viszel, boldog vagy: tisztán alszom el végre
Megjegyzések
Megjegyzés küldése