Erdő közepében

Alaktalan gondolatok női testet öltenek
'91 őszén véres verítékkel felsejlenek

Öreg lélek, hozzáillő meggyötört testtel
Törött kulcscsont, vákuumtól csúf fejjel

Madárcsontú fiatal lány hozott erre a világra
Édesanyámmá lett Ő, ez mind a szerelem "hibája"

Gyötrelmek közepette éjsötétben napsugár csillanás
A külsőmet nem is látta a léleklátó végzetes pillantás

Végtelen szeretete formálta új testemet,
Simogatása defibrillálta vén lelkemet

Évek alatt a külső készen, 

részben egésszé tettem
De útközben valahol 

Megközelíthetetlenné lettem

Én szeretném, akarom, hogy megtaláljatok,
Csomó vaskos, tüskebokor között kutassatok

Percek alatt nem éghet semmissé a telepített erdő
Amiben elbújtam tőletek, mostanra teljesen benő

Egyedül félek, nyirkos ködben harapom a szám
Kiáltásom olyan halk, csak az hallja ki belém lát

Édesanyám, édesapám, mindenki aki még szeret
Tudjátok az erdő mélyén valaki értetek remeg

Nincs eszközöm, nem tudom hol kezdjem a bontást

Adjátok kezembe a nyilvánvalót: 

A kiutat Hozzám