Séta a szabadban: kell és kész
Úgy alakult magamban, nem lesz vész.
Lépteim madarak figyelik csendben
Roppan a hó, ők érzik minden rendben.
Egyenesen előre, közben arcom keményre hűl, erdőben, téren űz
Az érzés, hogy bennem is igazán éghetne tűz.
Merengek, a szikra vajon erős-e, hogy pirosra csiholják
Érzem, ahogy vágyaim hevìtik, félelmeim kioltják.
A melegère áhìtozom, a lángjából is kérnék
A teremtőhöz fohászkodom ne perzseljen szénné.
Jössz, köszönök: "Itt káosz van" - rebegem.
Ha megmented a lelkem, hidd el nem feledem.
Mire feleszmélek már fogod a kezem,
Megijedek, de jól esik, nem ellenkezem.
Nem akartam senkit, összetörtem bezártam,
Tehetetlenül álltam s reszketve vártam.
A szemembe néztél, halkan súgtad nekem:
"Elviszlek, ahová régen vágytál, tarts velem".
Azt ígérted elviszel Engem, Magamhoz
Bemutatsz egymásnak, kibékìtesz valahogy.
Fényes fáklya leszel a vaksötétben,
Egyenes utat mutatsz Magamhoz, önzetlenséggel.
Te vezetsz, mert bátor vagy: sejted az utat
Nem vagy irigy, hogy nekem megmutasd.
Most így szólok: Készen állok azthiszem
Vezess oda kérlek, ahol az Én szeret Engem.
Szent szìvedért az ùt végén ott leszek
Köszönöm, hogy együtt keresünk meg Engem, Neked.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése