Ugrás a fő tartalomra

Rágódás

Bemattult foltok, fehér árnyalatok
Kopottas emlékek, friss gondolatok

Koszos utcán vár a helyi vagány
Húgyszagú sarkon kukázik egy patkány.

Halk léptek, megnyújtott térdek
Emberi vázakban csordogál az élet.

Villogó fényújság, nyitva a bolt
Betérek hátha kapok némi bort.

A kosaram üres, várok a pultnál
Legyen Cabernet - fizetek, viszlát.

Sétálni indulok, a fejem leszegem
a közeli parkban kiszellőztetem.

Nyirkos az idő, rágógumit keresek
Zsebembe nyúlok, mindjárt be is vehetem.

Ezüst papírban cikkcakkos lapocska
Ahogy széthajtom rámkacsint illata.

Orromban menthol, lassan esteledik
Szájba véve a rágó nyállal elegyedik.

Szétrágom és érzem miénk az este
Bárkinek lenne hozzánk kedve.

Így grasszálunk a sétányon, fel s alá
Félóra frissesség, magabiztosság.

Szörnyű felismerés: elillant az íz
Kemény, semmilyen gumi, egye meg a zíz!

Szétnézek és gátlástalanul az utcára köpöm
Az én foltom is emlék most már, örök.

Egész végig hazafelé, képzelgek és töprengek
Rajtam is így rágódtak, majd ízetlenül kiköptek.

Megunt ízek, kiköpött szerelmek - rajtuk lépdelek
Miközben a legördülő könnyek az aszfaltra érkeznek.   


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gyász-színű Péntek

Sajnálom, hogy az emberek a számok és a tárgyak rabjai lettek. Mialatt a világból szép lassan kivesznek a valódi értékek, mi még csak észre sem vesszük, hogy baj van, mert az orrunknál fogva vezetnek minket. Mindig van mivel hülyíteni a népet – „tapossák csak egymást” – most pl. a kamu 70%-okkal „járnak jól” az emberek. Elborzaszt, hogy vannak, akik ész nélkül vásárolnak olyan termékeket, amikre szükségünk sincs, csak azért, hogy ki ne maradjanak valamiből. Valamiből, ami receptre fel van írva a reklámok segítségével. A helyes értékrend szerint, nem attól leszel valaki, mert megvásárolsz valamit. Ha ugyanis ez minden, amit letettél az asztalra, akkor semmi sem történt: beálltál a sorba.  Nem, az nem valódi tett, nem elismerhető cselekedet, hogy egy számlára ráírják a nevedet és birtokosa leszel egy tárgynak, ami abban a pillanatban annyit ér, amennyit adsz érte. Igazából annyit sem, mert az előállítása a tizedébe sem került. A megvásárlás pillanatától fogva csak csökken az „értéke”...
4 megjegyzés
További információk

sin(x)

Grafikont kellett rajzolnom az életemről. Moncsitól kaptam hozzá színes tollat, ceruzát. Volt csillám is. Meg ragasztó.  Nehéz volt elkezdeni, aztán meg befejezni. A csillám nem kellett. Nem tudtam hova szórjam.. A filctollakból sem használtam mindet, nem volt szükségem színekre. De a végén rájöttem lehet, hogy tényleg én vagyok az a görbe, én vagyok amikor épp a nullát karcolja és én vagyok amikor a magasban küzdök a nagy boldogsággal. Ez se jó, az se jó amikor grafikonként én élem meg a hullámzást.  Hányinger. B6. De néha a vitamin sem segít:) Visszatekintve viszont az ember már azt sajnálja miért nem örökített meg minden egyes pillanatot. Mindig azon kesergünk, hogy mi volt és mi lehetett volna. Miért nem tudunk teljesen megélni egyetlen pillanatot sem és legfőképpen miért kell nekünk mindenre tudni a választ? Néha jó menni, ha úgy érzed menned kell. És lehet, hogy az ismerős sarkon túl valami vár rád. De ki Ő? Vagy mi ő? Vajon tudja,...
2 megjegyzés
További információk

Tárd ki bátran II.

Ablakok. A külső üveg. Van valami groteszkség abban, ahogy az életünket éljük – tetszelgünk idegeneknek, senkik kedvében akarunk járni. Megfelelni vágyunk elvárásoknak, amelyeknek gonosz butaság az alapja. Gondoljunk csak bele, ha valamiből határozatlan, ugyanakkor véges számú darabunk van, elosztogatnánk olyanoknak, akik nem érdemlik meg? Szerintem minden egyes percért kár, amit elvesztegetünk. Nem tudom miért, de ritkán érzem azt manapság, hogy bárkit is érdekel az, ha minden rendben van. Unalmas, ha boldogság honol? Bosszantó, ha nem szűkölködünk semmiben? Fárasztó, ha másnak jól megy valami? Ez is "negatívkodás", de még mennyire. Ez is bántás. És talán nem is annak, akiről motyogunk. Talán minket emészt fel a rosszindulat, talán minket kínoz a nép betegsége a reflux, amit a temérdek emésztetlen szó okoz. Talán azért foglalkozunk másokkal, mert a saját megoldásra váró problémáinkkal nehezebb lenne. Igen. Meg kéne állni egy pillanatra és az időt venne el, de az nekünk nincs...
Megjegyzés küldése
További információk