Rágódás

Bemattult foltok, fehér árnyalatok
Kopottas emlékek, friss gondolatok

Koszos utcán vár a helyi vagány
Húgyszagú sarkon kukázik egy patkány.

Halk léptek, megnyújtott térdek
Emberi vázakban csordogál az élet.

Villogó fényújság, nyitva a bolt
Betérek hátha kapok némi bort.

A kosaram üres, várok a pultnál
Legyen Cabernet - fizetek, viszlát.

Sétálni indulok, a fejem leszegem
a közeli parkban kiszellőztetem.

Nyirkos az idő, rágógumit keresek
Zsebembe nyúlok, mindjárt be is vehetem.

Ezüst papírban cikkcakkos lapocska
Ahogy széthajtom rámkacsint illata.

Orromban menthol, lassan esteledik
Szájba véve a rágó nyállal elegyedik.

Szétrágom és érzem miénk az este
Bárkinek lenne hozzánk kedve.

Így grasszálunk a sétányon, fel s alá
Félóra frissesség, magabiztosság.

Szörnyű felismerés: elillant az íz
Kemény, semmilyen gumi, egye meg a zíz!

Szétnézek és gátlástalanul az utcára köpöm
Az én foltom is emlék most már, örök.

Egész végig hazafelé, képzelgek és töprengek
Rajtam is így rágódtak, majd ízetlenül kiköptek.

Megunt ízek, kiköpött szerelmek - rajtuk lépdelek
Miközben a legördülő könnyek az aszfaltra érkeznek.