Két megálló közt

Van egy állandó zúgás. 

Mintha méhkasba nyúlnál. 

Sima huszonnégy/hét. 

Hömpölygő népesség. 

Emberektől színes metrókocsi. 

Csikorgó sínek, Pardon-Bocsi.

Fémdobozban életek siklanak.  

Hibáztam, megsírattalak.

Emberekkel tömített gépezet.

Sejtjei közé fogad, élvezem.

Negyven percnyi szimbiózis.

Állomásnyi oxigén: metamorfózis.

Amerikai levegő jár magyar tüdőbe. 

Újdonság varázsától kapnék új erőre?

Fülhallgatókban vajon hányféle zene?

Kétségekkel vagy reményekkel tele?

Plüss, műanyag, alumínium, jég.

Különös & hosszú lesz - itt a tél.

"Hiányzol - veled akarok lenni - kellesz!"

Vak önzőségem újra meg újra elcsesz 

Szellemként szólongatlak, édesgetlek

Jól hangzó semmivel kecsegtetlek

Legbelül tudom, neked ez nem elég:

Így várok tétlenül, míg minden remény elég.

A testem már a szerelvényen indulásra készen, 

Samponreklám fénycsíkjában találok rád részben.

Dijus szép volt - köszönjünk el.

Két megálló közt tűnjünk most el.