Ugrás a fő tartalomra

12/12

12/12 - mindjárt betölt az esztendő

Igaz most lett tél, de a szívem nyáron fagyott
Megtalálni, ami elveszett erőtlen vagyok.

12/12 mindjárt betölt az esztendő

Elrontott sütemény: a kopár táj,
Rideg színtelensége javításra vár.

12/12 mindjárt betölt az esztendő

Széleit vágják, tetejét kenik
Egyenetlenségeit porcukorral fedik.

12/12 mindjárt betölt az esztendő

Testemen bőrhibák, szívemen varak,
Számolom mi az, mi ebből az évből maradt.

12/12 mindjárt betölt az esztendő


12/12 mindjárt betölt az esztendő

Friss hegeim nézem,félelmeim suttogom
28 napig gyászom magammal hordozom.

12/12 mindjárt betölt az esztendő

Aztán a fellegekből jön az égi adomány
Ingoványos évemre takaróként hull rá.

12/12 mindjárt betölt az esztendő

Kitartóan hagyom, a közelmúltat hó lepje el
Rossz emlékeim kérlek, végleg hagy feledjem el.

12/12 mindjárt betölt az esztendő

Közhelyesen mondja az ismeretlen ismerős: Boldog Új Évet!
Nem is sejti, hogy Én szerényen a megváltást ettől remélem.

12/12 - mindjárt betölt az esztendő

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

emlék-párologtató

Elpárolgó füstös memória A fejek fölül hol a glória?  Négy fal közé zárva gomolygó Ködben várakoznak a toporgók Szabadság érzéssel választottak börtönt Táblázott kiút? Innen nincs exit rögtön Lassú világban fanyar ízű az elmúló idő  Szahara szájú szeretők - igazából kik ők? Csinos arcok, formás testek: a fiatalság bonyolult és merengő Lázadás és káosz: szemfehérjék izzó mosolyában senyvedő  Hazug oxigén - fénytelen torkokból fújt mesék illannak el  Egyszerű bájukkal a lét elviselhetetlenségét tompítják el Átlátszatlan, bemattult poharak szélére száradt érzést sikálók Tükör mélyére mászó, magukra visszanézők: hamisból kiszállók Elharapott ínyrózsaszín ígéretek: remény illatú fogadalmak Múló zsibbadás után fül-zúgnak a megváltó forradalmak
Megjegyzés küldése
További információk

csőlátás

zöld szemek alján feneketlen kút, nem áll víz ott túlcsorduló érzéseket kivezető örök-forrást sírok törékeny újságpapír - betűk, kontextus - átlátom az instant messzelátót nyirkos tenyérrel formázom fókuszban a szégyenlős táj, ősz-színekkel takarózik a horizontot kémlelem, miközben a kétely vakarózik vad és szelíd szikrákat szórnak az illékony képzetek szűk távcső keresztmetszetében szorítom a két kezed félek éles könnyeket szül a gondolat, ha torkomon akad döntök: hallhatóvá gyúrom még ha viszonzatlan is marad elárulom félszegen: kettőnket látom egy poszterszerű helyen vakít a szerelem, melengető fények kápráznak a szemüvegen
Megjegyzés küldése
További információk

aki éjjel..

a műanyag pohár el dobható, nem kérdé s használttá a tiszta is könnyen rontható felszínes helyről inni  üdítő érzés vibráló városi lelket összeroppantó sok hiábavaló pohártöltögetés után valódit keresel és ez igazi áldás remegő kézzel festettet kutatsz bután  felhajtod a korai piacot: Ő vár rád   marasztalni akarónak igazi melós szépség idő míg száj és perem egymásra talál   porcelán csészében kortyolható mélység sűrűjében teafű, abból oldódik a halál  Hitka Viktória - Porcelán csésze
Megjegyzés küldése
További információk