Köd előttem, köd utánam

Olyankor hiányzol, mikor amúgy itt voltál
Mikor a kutyával sétáltunk az avarban megbotlottál

Itt van az ősz, itt van pont újra
De lássuk be, ez jól el lett most kúrva

Kiszáradt kéz, pulcsiszöszök, te meg leköszön-
Tél - senki nem látogat, de a hideg azért beköszön.

Kereshetném benned, magamban, de már nem érdekel
A kapcsolatunkat önző célokért hagytad el.

Mozog a bokor és egy kicsit talán félek még
De megfordulok, szembenézek vele, élek még

Igaz egyedül vagyok - köd előttem, köd utánam
De kezd megmozdulni a földbe gyökeredzett lábam

Mesélnék sokat, a helyben topogástól mennyire kiver a víz
Szeretnék olyat, akinek nincs hátra csak előre és engem is hív

Hátranézek hát még egyszer a vállam felett
És a ködben észreveszem, hogy egy ember mereng

Fel van öltözve: nem fázik - beteg
Tárgyakért, birtokért sóvárog - szinte remeg.

Szólnék neki: "Hagyja abba kedves!
Eddig két lába volt, de sántán sosem lesz teljes"

Ahogy nézem őt, kezdem megérteni
Menthetetlen. Mert ezt neki kell megérteni.

Csalódott vagyok, de legalább már értem
Hogyan hagytak el hamis kincsekért, Engem.

Mire feleszmélek, látom a köd felszakad
Az ember is neki iramodott - elszaladt

A meglévőt fénytelen valaminek látta

Életét értéktelen semminek titulálta

Az igazi értékeket semmire cserélte

Hogy üres marokkal érhessen az Édenbe  

Dörzsölöm a szemem, a távolban már csak annyit látok,
Szalad a fiú, aki álompénzért adta el a világot.