Csont és csók

Volt idő mikor az aszfalton gőzzé vált az eső,
Mikor a talpunk alatt délibábbá olvadt a gumicipő.
Az arcunkat a nap sugarai színezték, s szégyenükben
A csontos arcodra lehelt mondatoktól még a pipacsok is elpirultak.

Belepirultunk mi is a kedves csókokba,
Miközben eveztünk a nedves csónakban
Mindig egyfelé néztünk, megvolt a tempó,
Ritmusra hullámzott a vizes test - Óh.

Akkoriban nem volt értelme a rúzsnak,
Úgyis hamar eltüntetted -
Jobban örültél a nyers húsnak.



Éhes voltál reggel, délben, este
S én anyaként etettelek erőn felül -
Falánk voltál, de legalább csupa derű.

Sokszor az ágyba vágytunk, lázasan feküdtünk
Egymástól betegen - egymáson feszesen.
Úgy tudtuk ebből nincs kiút,
Kínjainkra örök gyógyír: ez a szerelem.

Lassan másképp kezdett fújni a szél
leveleket, ágakat görgetett elénk
Barna színünk kopottas -
A táj meg kicsit unalmas lett.

Te és Én, másban kerestük a mámort
De ez a folyékony kezdte lekörözni Ámort,
Kevésbé mart már a 40 fokos szesz
Mint a káros szenvedélyem és hogy nincs szex.

Az ajkam egyre többször maradt száraz,
A matt rúzs gyakran a barázdákba száradt.
Fehér éjszakák halvány emlékeként piroslott
A szenvedély kapuján, mint fényújság villogott.

Volt, hogy tapogatóztam, csókolsz-e majd este
Te biztattál, fessem nyugodtan a számat vörösre
Közelségem nélkül úgyis kibírod könnyen -
Vállvetve nézted ahogy szemem átvált könnyesre.

Később a csizmámra száradt a só,
mert tél volt már, kevés hó.
Engem megfújt a hideg, északi szél
Beteged lettem - ez tiszta, mint a jég.

Fáztam nagyon, de elfelejtettem
Merre találok meleget -
A tűztől messzire sodródtam,
és a memóriámban nagyot csalódtam.

Ahová visszamentem -
Nem volt se meleg, se füst
Hamvaiban fulladozott
Egy régen parázsló tűz.

Egyik pillanatban enyém, a másikban hiánycikk
Magyarázatot sosem kaptam - ebből adódik
Nem értem miért vonták meg tőlem az életet adót
Mint kóbor kutyától az otthont s élelmet adót.

Négykézláb álltam a saját ajtóm előtt

Némán kérleltelek: kérlek, engedj be

Hasztalan vártam, hogy táguljon a rés

Kitartóan ugattam, hátha észhez térsz.

Kizárva, a küszöbről néztelek

Csontsoványra fogyva - hátha megetetsz

Vagy csupán dobsz elém valamit

Amit elrágcsálhatok a hidegben kint. 

Veszett eb lettem, habzott a szám,

A szeretet hiánya megmérgezett. 

Szelídségem - gyengédség nélkül elszállt

Agyamban csak az ideg rángatott már.

Elszegődtem mellőled,
mert már nem bírtam tovább

Sebeimet nyalogattam,
de nem gyógyulnak tovább. 

El kell felejtselek téged - Te 

Nem érdemelsz hűséget.

Már későn.. majd rájössz

Sosem küzdöttél eleget értem - Se.

Hosszú tél után, hiszem tavasz jön

Új színek, új fények ráncolnak 

Arcomon a mosoly első jelei táncolnak

Belenézek, belemerek: most a tükör jön

Fogsoromat szorítom és a kezemet ökölbe

Soha nem fogadok többé senkit örökbe!

Most vegyszerrel sikálom a számat, 

Hogy a barázdákból kitisztítsak párat.

 A történet végére akkor kerül pont
Mikor az ajkamról lekopik
Az álom ami egykor valóságos volt
De mára már csak egy fájdalmas folt.