Ugrás a fő tartalomra

Ez, de nem az


Fényes este, kesernyés illat a nyári levegőben.

A tűz szikrákkal bizonygatta, hogy hűséges.

Feketén izzó szempillák égtek csillámporrá az éjben.

Kegyetlen csendekkel piszkálódtak a kacér szavak.

Csak Egyetlenegyszer, mondtam százszor.

Olajos bőrön, száraz tenyerek siklanak.

Maszatos poharak szélén mattulnak el, a meg nem csókolt ajkak.

Kesernyés este, de jó a teste.

Álmosságom itt hagyott unalmában.

Valakire, Bárkik vajon mit mondanak?

A semmi van? Vagy a semmi nincs?

Beton falak közé szorult a közöny.

Izzadt  hónaljak mentén vezet a képzelet.

Mellbimbón pihen meg fáradt szemed.

Fényes jövő temet a múltba.

Mutatod, nézem: Onnan fogunk felmenni a csúcsra!

Hitem remeg, a lepedő benned felejt.

Elmém beteg, porhám temet, ahogy bőröd keres.

Elbújtam, s rég nem találtak meg.

Unom már, számolok..

1,2,3..

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

emlék-párologtató

Elpárolgó füstös memória A fejek fölül hol a glória?  Négy fal közé zárva gomolygó Ködben várakoznak a toporgók Szabadság érzéssel választottak börtönt Táblázott kiút? Innen nincs exit rögtön Lassú világban fanyar ízű az elmúló idő  Szahara szájú szeretők - igazából kik ők? Csinos arcok, formás testek: a fiatalság bonyolult és merengő Lázadás és káosz: szemfehérjék izzó mosolyában senyvedő  Hazug oxigén - fénytelen torkokból fújt mesék illannak el  Egyszerű bájukkal a lét elviselhetetlenségét tompítják el Átlátszatlan, bemattult poharak szélére száradt érzést sikálók Tükör mélyére mászó, magukra visszanézők: hamisból kiszállók Elharapott ínyrózsaszín ígéretek: remény illatú fogadalmak Múló zsibbadás után fül-zúgnak a megváltó forradalmak
Megjegyzés küldése
További információk

csőlátás

zöld szemek alján feneketlen kút, nem áll víz ott túlcsorduló érzéseket kivezető örök-forrást sírok törékeny újságpapír - betűk, kontextus - átlátom az instant messzelátót nyirkos tenyérrel formázom fókuszban a szégyenlős táj, ősz-színekkel takarózik a horizontot kémlelem, miközben a kétely vakarózik vad és szelíd szikrákat szórnak az illékony képzetek szűk távcső keresztmetszetében szorítom a két kezed félek éles könnyeket szül a gondolat, ha torkomon akad döntök: hallhatóvá gyúrom még ha viszonzatlan is marad elárulom félszegen: kettőnket látom egy poszterszerű helyen vakít a szerelem, melengető fények kápráznak a szemüvegen
Megjegyzés küldése
További információk

aki éjjel..

a műanyag pohár el dobható, nem kérdé s használttá a tiszta is könnyen rontható felszínes helyről inni  üdítő érzés vibráló városi lelket összeroppantó sok hiábavaló pohártöltögetés után valódit keresel és ez igazi áldás remegő kézzel festettet kutatsz bután  felhajtod a korai piacot: Ő vár rád   marasztalni akarónak igazi melós szépség idő míg száj és perem egymásra talál   porcelán csészében kortyolható mélység sűrűjében teafű, abból oldódik a halál  Hitka Viktória - Porcelán csésze
Megjegyzés küldése
További információk