Ugrás a fő tartalomra

A szoba

Mozgolódtunk, két durva kavicsként koccantunk egymáshoz és őröltünk le egymásból hol kisebb, hol nagyobb darabokat. A három év alatt szép lassan gyémánttá csiszolódtunk, de a kapcsolatunk sosem lesz készen. Folyamatosan és kölcsönösen tenni kell érte, hogy működjön és fejlődhessen. 

Elég régóta gondolkodtunk kisebb felújításokon, rengeteg ötletünk volt. Sokszor csapongó gondolatok, amelyek sisteregve estek egymásnak a levegőben, ahol a harc hevében, előbb, de inkább utóbb mindig kiforrta magát a helyes irány. 


Nagyon érzékenyek vagyunk a környezetünkre, fontos, hogy mindig nyugalmat leljünk benne, alkotásra és aktivitásra ösztönözzön. 
A miénk egy ideje már nem volt az igényeinknek megfelelő.
Ezért úgy döntöttünk, hogy átalakítjuk a szobát, a mindenki mástól független, saját világunkat. Felruháztuk, hogy ragyogásával még boldogabbá tegyen minket.


A kapcsolat próbája is.. jó ötletekkel, minimális pénzráfordítással és sok lemondással valami látványosat alkotni. A munka mellett a kevés rendelkezésre álló szabadidőnket, amit magunkra fordíthattunk volna, nem féltünk feláldozni egy közös álom oltárán.















Megjegyzések

  1. Először is gratulálok az "átalakuláshoz-átalakításhoz" ebbe a picike de annál látványosabb és tartalmasabb élettérbe beletudtad /tudtátok vinni azt ami az embert mosolyra fakasztja, amit az ember akkor érez mikor átölelik, vagy akkor mikor a hegy tetejére és s megnyugvásra lel.Vagyis egy Boldog és harmonikus életteret varázsoltatok egy parányi részből (valljuk csupán csak órák helyszínéből) melyet az életünkben eltöltünk vhol.
    Legyen az bárhol a térképen. Mint minden másban viszont ezen a helyen is az a lényeg hogy "boldogok" legyünk ... :-) OZ

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves OZ!

      Köszönjük szépen az elismerést. :)
      Igazán kedves, hogy megosztottad velünk a véleményedet.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

emlék-párologtató

Elpárolgó füstös memória A fejek fölül hol a glória?  Négy fal közé zárva gomolygó Ködben várakoznak a toporgók Szabadság érzéssel választottak börtönt Táblázott kiút? Innen nincs exit rögtön Lassú világban fanyar ízű az elmúló idő  Szahara szájú szeretők - igazából kik ők? Csinos arcok, formás testek: a fiatalság bonyolult és merengő Lázadás és káosz: szemfehérjék izzó mosolyában senyvedő  Hazug oxigén - fénytelen torkokból fújt mesék illannak el  Egyszerű bájukkal a lét elviselhetetlenségét tompítják el Átlátszatlan, bemattult poharak szélére száradt érzést sikálók Tükör mélyére mászó, magukra visszanézők: hamisból kiszállók Elharapott ínyrózsaszín ígéretek: remény illatú fogadalmak Múló zsibbadás után fül-zúgnak a megváltó forradalmak

csőlátás

zöld szemek alján feneketlen kút, nem áll víz ott túlcsorduló érzéseket kivezető örök-forrást sírok törékeny újságpapír - betűk, kontextus - átlátom az instant messzelátót nyirkos tenyérrel formázom fókuszban a szégyenlős táj, ősz-színekkel takarózik a horizontot kémlelem, miközben a kétely vakarózik vad és szelíd szikrákat szórnak az illékony képzetek szűk távcső keresztmetszetében szorítom a két kezed félek éles könnyeket szül a gondolat, ha torkomon akad döntök: hallhatóvá gyúrom még ha viszonzatlan is marad elárulom félszegen: kettőnket látom egy poszterszerű helyen vakít a szerelem, melengető fények kápráznak a szemüvegen

aki éjjel..

a műanyag pohár el dobható, nem kérdé s használttá a tiszta is könnyen rontható felszínes helyről inni  üdítő érzés vibráló városi lelket összeroppantó sok hiábavaló pohártöltögetés után valódit keresel és ez igazi áldás remegő kézzel festettet kutatsz bután  felhajtod a korai piacot: Ő vár rád   marasztalni akarónak igazi melós szépség idő míg száj és perem egymásra talál   porcelán csészében kortyolható mélység sűrűjében teafű, abból oldódik a halál  Hitka Viktória - Porcelán csésze