Ugrás a fő tartalomra

A szoba

Mozgolódtunk, két durva kavicsként koccantunk egymáshoz és őröltünk le egymásból hol kisebb, hol nagyobb darabokat. A három év alatt szép lassan gyémánttá csiszolódtunk, de a kapcsolatunk sosem lesz készen. Folyamatosan és kölcsönösen tenni kell érte, hogy működjön és fejlődhessen. 

Elég régóta gondolkodtunk kisebb felújításokon, rengeteg ötletünk volt. Sokszor csapongó gondolatok, amelyek sisteregve estek egymásnak a levegőben, ahol a harc hevében, előbb, de inkább utóbb mindig kiforrta magát a helyes irány. 


Nagyon érzékenyek vagyunk a környezetünkre, fontos, hogy mindig nyugalmat leljünk benne, alkotásra és aktivitásra ösztönözzön. 
A miénk egy ideje már nem volt az igényeinknek megfelelő.
Ezért úgy döntöttünk, hogy átalakítjuk a szobát, a mindenki mástól független, saját világunkat. Felruháztuk, hogy ragyogásával még boldogabbá tegyen minket.

A kapcsolat próbája is.. jó ötletekkel, minimális pénzráfordítással és sok lemondással valami látványosat alkotni. A munka mellett a kevés rendelkezésre álló szabadidőnket, amit magunkra fordíthattunk volna, nem féltünk feláldozni egy közös álom oltárán.















Megjegyzések

  1. Névtelen2016. november 25. 8:30

    Először is gratulálok az "átalakuláshoz-átalakításhoz" ebbe a picike de annál látványosabb és tartalmasabb élettérbe beletudtad /tudtátok vinni azt ami az embert mosolyra fakasztja, amit az ember akkor érez mikor átölelik, vagy akkor mikor a hegy tetejére és s megnyugvásra lel.Vagyis egy Boldog és harmonikus életteret varázsoltatok egy parányi részből (valljuk csupán csak órák helyszínéből) melyet az életünkben eltöltünk vhol.
    Legyen az bárhol a térképen. Mint minden másban viszont ezen a helyen is az a lényeg hogy "boldogok" legyünk ... :-) OZ

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Диана Татяна2016. november 25. 15:22

      Kedves OZ!

      Köszönjük szépen az elismerést. :)
      Igazán kedves, hogy megosztottad velünk a véleményedet.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gyász-színű Péntek

Sajnálom, hogy az emberek a számok és a tárgyak rabjai lettek. Mialatt a világból szép lassan kivesznek a valódi értékek, mi még csak észre sem vesszük, hogy baj van, mert az orrunknál fogva vezetnek minket. Mindig van mivel hülyíteni a népet – „tapossák csak egymást” – most pl. a kamu 70%-okkal „járnak jól” az emberek. Elborzaszt, hogy vannak, akik ész nélkül vásárolnak olyan termékeket, amikre szükségünk sincs, csak azért, hogy ki ne maradjanak valamiből. Valamiből, ami receptre fel van írva a reklámok segítségével. A helyes értékrend szerint, nem attól leszel valaki, mert megvásárolsz valamit. Ha ugyanis ez minden, amit letettél az asztalra, akkor semmi sem történt: beálltál a sorba.  Nem, az nem valódi tett, nem elismerhető cselekedet, hogy egy számlára ráírják a nevedet és birtokosa leszel egy tárgynak, ami abban a pillanatban annyit ér, amennyit adsz érte. Igazából annyit sem, mert az előállítása a tizedébe sem került. A megvásárlás pillanatától fogva csak csökken az „értéke”...
4 megjegyzés
További információk

sin(x)

Grafikont kellett rajzolnom az életemről. Moncsitól kaptam hozzá színes tollat, ceruzát. Volt csillám is. Meg ragasztó.  Nehéz volt elkezdeni, aztán meg befejezni. A csillám nem kellett. Nem tudtam hova szórjam.. A filctollakból sem használtam mindet, nem volt szükségem színekre. De a végén rájöttem lehet, hogy tényleg én vagyok az a görbe, én vagyok amikor épp a nullát karcolja és én vagyok amikor a magasban küzdök a nagy boldogsággal. Ez se jó, az se jó amikor grafikonként én élem meg a hullámzást.  Hányinger. B6. De néha a vitamin sem segít:) Visszatekintve viszont az ember már azt sajnálja miért nem örökített meg minden egyes pillanatot. Mindig azon kesergünk, hogy mi volt és mi lehetett volna. Miért nem tudunk teljesen megélni egyetlen pillanatot sem és legfőképpen miért kell nekünk mindenre tudni a választ? Néha jó menni, ha úgy érzed menned kell. És lehet, hogy az ismerős sarkon túl valami vár rád. De ki Ő? Vagy mi ő? Vajon tudja,...
2 megjegyzés
További információk

Tárd ki bátran II.

Ablakok. A külső üveg. Van valami groteszkség abban, ahogy az életünket éljük – tetszelgünk idegeneknek, senkik kedvében akarunk járni. Megfelelni vágyunk elvárásoknak, amelyeknek gonosz butaság az alapja. Gondoljunk csak bele, ha valamiből határozatlan, ugyanakkor véges számú darabunk van, elosztogatnánk olyanoknak, akik nem érdemlik meg? Szerintem minden egyes percért kár, amit elvesztegetünk. Nem tudom miért, de ritkán érzem azt manapság, hogy bárkit is érdekel az, ha minden rendben van. Unalmas, ha boldogság honol? Bosszantó, ha nem szűkölködünk semmiben? Fárasztó, ha másnak jól megy valami? Ez is "negatívkodás", de még mennyire. Ez is bántás. És talán nem is annak, akiről motyogunk. Talán minket emészt fel a rosszindulat, talán minket kínoz a nép betegsége a reflux, amit a temérdek emésztetlen szó okoz. Talán azért foglalkozunk másokkal, mert a saját megoldásra váró problémáinkkal nehezebb lenne. Igen. Meg kéne állni egy pillanatra és az időt venne el, de az nekünk nincs...
Megjegyzés küldése
További információk