Jó évjárat

Erős jelleme átizzik a palackon. Olyan, mint a legelőkelőbb nő. Nem kell egy szót sem szólnia, hogy észrevegyék, mégis mindenki vágyakozik rá. Kifinomult, letisztult. Kecses formái felejthetetlenek. Ahogy elnézegetjük, kedvünk támad hozzáérni. Teste kissé hűvös, kezünk melegétől bepárásodik. 

Az ujjainkkal már finoman tapintjuk őt, de jön a késztetés: többet szeretnénk. 

Rögvest a szánkhoz érintenénk, de egy ilyen teremtést nem lehet csak úgy a magunkévá tenni. Tisztelettel kell közelíteni felé. Megadással. 

Ahhoz, hogy őt megkapjuk, először magunkat kell komolyan vennünk. Egy ilyen nő méterekről kiszúrja a gyenge jellemet. Kiszagolja a gyávaságot. Látja a félelmet. Egy ilyen nőt csak határozott magabiztosság és önzetlen megadás elegyében illatozva illendő megszólítani. Éreznie kell, hogy nem csak le akarjuk nyelni. 

Először is megszabadítjuk a korlátaitól. Megmutatjuk neki az utat, majd tisztelettel várunk amíg megszokja új környezetét. Közben mélyreható pillantásokkal pásztázzuk őt. Díjazzuk a kitárulkozást, az ártatlanságát. Hagyjuk, hogy saját gyönyörűsége bűvölje el őt, ami a szemünkből tükröződik vissza az övébe. 

Mikor kellően kinyújtózott, elkezdhetünk közeledni felé. Csodáljuk meg bőre selymét, elemezzük lelkének illatát, mely láthatatlanul tör a felszínre. Szívjuk magunkba őt. Anélkül, hogy tényleg érintkeznénk vele. 

Egy pillanatra úgy érezhetjük elcsíptük. Ez az a pillanat, amikor le kell lassítanunk és látszólag tenni egy lépést hátrafelé. Érthető, hogy szinte eltitkolhatatlan áhítozás van bennünk, de ha magunkénak akarjuk őt, most kell résen lennünk. 

Ha minden jól alakul, rövidesen rajta a sor. A lassú lépések kellően felcsigázták őt, így minél hamarabb meg akar szerezni minket. 

Ő már nem akar várni. Meg akarja mutatni ki is ő valójában. 

Már ő akar megkóstolni minket. 

Nedves korttyá akar válni a szánkban. 

Szét akar terülni a nyelvünkön. 

Keveredni akar a nyálunkkal. 

A részünkké akar válni. 

Egységgé. 

Vérré. 

Mikor végre a szánkhoz emeljük és belekortyolunk illatozó szépségébe,

a szemhéjunk nem bírja el a gyönyör terhét és egyszersmind becsukódik. 

Másodpercre pontosan mindketten ugyanabban az élményben részesülünk, ami különlegessé teszi a pillanatot.

Összeforrni valakivel olyan dolog, amit mesterségesen nem lehet létrehozni. Türelem, megbecsülés vezet a beteljesedéshez. 

Az egymáshoz simulás művészetében nagyot alkotni elismerés, semmiképp sem szégyen.

Vegyük végre tudomásul, hogy a szerelemnek és a borfogyasztásnak is van kultúrája.

Minden valódi bor és minden igazi nő megérdemli, hogy önmagáért szeressék és tiszteljék. 

Nemes egyszerűséggel -  kóla és smink nélkül.