Szabadulós játék

- Kint tágasabb azért, vagy tévedek kedves Káló? Mit gondol, aki bent van, mindent megtenne azért, hogy újra szabad legyen?

- Tudja, doktor úr, maga nyilván kulturált körülmények között nőtt fel, így amikor a családjára gondol, biztosan nem kell egy fasírt méretű gombócot nyálazgatni a torkában. Lefogadom, hogy amikor gyerek volt gyakran jutalmazták a nap végén gőzölgő habos kakaóval, amit szeretettel és egy kis fahéjjal is meghintettek. Az esti mese szinte sosem maradt el, ha mégis azért a jó éjt puszi és egy könnyű álmot hozó arcsimogatás elfeledtette az elalvást könnyítő történet hiányát. A folyosóról a gyerekszobába szivárgó fénycsík őrizte az álmait, ahogy egy kutya szokta a házat.

Nálunk nem volt áram, az esték nem az olvasással teltek, más kérdés, hogy se anyám, se apám nem a kedvességéről volt híres és írástudatlanok is voltak. Már akkor éreztem, hogy tőlük nem tanulhatok valódi értékeket. Olyan helyről jöttem, ahol a művészet kimerült abban, hogy ha az ember ihletet kapott, akkor barnára rondította a fehér vécékagylót.

 Egészen kicsi korom óta tudtam: változtatni szeretnék. Körülményeket, nevet, sorsot. Hittem abban, hogy céltudatossággal és egy kis szerencsével bármit elérhetek. Nekem kicsit nehezebb volt, mert nagyon mélyről kellett kimásznom, hogy a fényhez én is hozzájussak. Kívülről láttam magamat. A sötétben, éhesen és koszosan fújtam ki a levegőt a számon, ami a hideg szobában lassan foszlott szét. A módszer, amit választottam nem a legelismertebb kitörési lehetőség volt. Nem dolgoztam keményen, de nagyot vállaltam. Megöltem az apámat.

 A családomban mindig az erő győzedelmeskedett, az összetákolt kis kalyiba, a toldott-foldott tető, ész érveknek soha nem adott otthont. A hanyagság, a putri, az átható bűz szinte megelőlegezte, hogy itt valami visszavonhatatlan fog történni. A nappalokat valahogy kibírtam, de éjjelente alig bírtam elaludni – féltem, hogy kifigyelik az álmaimat. Tudniillik én mindent ott őriztem, álmaimban ember voltam. Nem loptam, nem hazudtam, mert nem volt rá szükségem. Ember voltam, akinek a szükségletei rendben voltak, nyugodtnak, könnyűnek éreztem magamat. A testvérem, Lola, aki a családi hagyományt követte és zsebes lett, gyakran szunni-Kálónak csúfolt. Szerettem a testvéremet, de taszított ez az élet, nem tudtam azonosulni ezzel a színvonallal. Szomjaztam a tudásra, érdekelt a világ, a dolgokban rejlő összefüggések, meg akartam érteni mindent. Olvasni, írni akartam, hálás voltam, amikor iskolába mehettem, sosem lógtam el - a többiekkel ellentétben.

 Az én egyenletemben a nélkülözés mértéke volt a változó, a szüleim az állandók. Anyám és apám indulatosak és szenvedélybetegek voltak. Napi szinten vedelték literszámra az éppen ihatótól sokkal alantasabb italokat.

A gyilkosság estéjén nagyon megverték Lolát. Az erdőből jöttem haza, de teljesen elborult az agyam, amikor megláttam a húgomat és a vérbe hajló, csepp száját. Volt a viskó mellett egy csomó fadarab, némelyikben szögek. Felkaptam egy jókora deszkát, ami pont kézre állt és elragadóan szép kunkori és egyenes szögek sorakoztak benne. Beléptem a házba, de nem találtam apámat, anyám meg kiütve feküdt a heverőn. Kimentem az udvarra, mert máshol nemigen lehetett, meg is találtam a pottyantósnál, összehugyozva, a piától ájultan. Nem volt magánál, védekezni nem tudott. Én fogtam és teljesen higgadtan agyonvertem a szöges fával. Képszakadás. Később káosz. Mindent beismertem. Mivel különös kegyetlenséggel követtem el, ráadásul „védekezésre képtelen” volt az apám, huszonöt év letöltendőt kaptam.

- Ebből hat év már letelt kedves Káló. Kérem, fogalmazza meg, hogyan érzi magát?

- Az igyekezetemet mutatja, hogy az elmúlt évek alatt leérettségiztem és könyvtárosként dolgozom a börtönben. Heti hét könyvet elolvasok, a Világegyetem működésétől kezdve, a Romantika korán át, a Kertgondozás alapjaiig mindent. A kedvencem mégis az Ön területe. Ezért kértem ma a konzultációt. Börtönpszichológus szeretnék lenni, jelentkezem a tudományegyetem pszichológiai intézetébe.

 Örökre itt szeretnék maradni. Azt akarom elérni, hogy ha egyszer tizenkilenc év múlva el kell mennem innen, akkor bűncselekmény nélkül visszajöhessek. Ez az én igazi otthonom. És maga nagyon jól tudja, hogy mindenütt jó, de a legjobb otthon.