Ugrás a fő tartalomra

A szoba


Egy szoba, ami a Mindent jelenti.

Csabival már több, mint egy éve együtt lakunk. Az együtt töltött évek egyébként sem múltak el nyomtalanul. 

Mozgolódtunk, két durva kavicsként koccantunk egymáshoz és őröltünk le egymásból hol kisebb, hol nagyobb darabokat. A három év alatt szép lassan gyémánttá csiszolódtunk, de a kapcsolatunk sosem lesz készen. Folyamatosan és kölcsönösen tenni kell érte, hogy működjön és fejlődhessen. 

Elég régóta gondolkodtunk kisebb felújításokon, rengeteg ötletünk volt. Sokszor csapongó gondolatok, amelyek sisteregve estek egymásnak a levegőben, ahol a harc hevében, előbb, de inkább utóbb mindig kiforrta magát a helyes irány. 

A sarok

Nagyon érzékenyek vagyunk a környezetünkre, fontos, hogy mindig nyugalmat leljünk benne, alkotásra és aktivitásra ösztönözzön. 
A miénk egy ideje már nem volt az igényeinknek megfelelő.
Ezért úgy döntöttünk, hogy átalakítjuk a szobát, a mindenki mástól független, saját világunkat. Felruháztuk, hogy ragyogásával még boldogabbá tegyen minket.


A kapcsolat próbája is.. jó ötletekkel, minimális pénzráfordítással és sok lemondással valami látványosat alkotni. A munka mellett a kevés rendelkezésre álló szabadidőnket, amit magunkra fordíthattunk volna, nem féltünk feláldozni egy közös álom oltárán.

Egy hónap telt el amióta belekezdtünk. Ugyan szükségünk van még egy kis időre, de a tavaszt már megújulva köszönthetjük.

Újabb részletek hamarosan.

 D&Cs



 























Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

emlék-párologtató

Elpárolgó füstös memória A fejek fölül hol a glória?  Négy fal közé zárva gomolygó Ködben várakoznak a toporgók Szabadság érzéssel választottak börtönt Táblázott kiút? Innen nincs exit rögtön Lassú világban fanyar ízű az elmúló idő  Szahara szájú szeretők - igazából kik ők? Csinos arcok, formás testek: a fiatalság bonyolult és merengő Lázadás és káosz: szemfehérjék izzó mosolyában senyvedő  Hazug oxigén - fénytelen torkokból fújt mesék illannak el  Egyszerű bájukkal a lét elviselhetetlenségét tompítják el Átlátszatlan, bemattult poharak szélére száradt érzést sikálók Tükör mélyére mászó, magukra visszanézők: hamisból kiszállók Elharapott ínyrózsaszín ígéretek: remény illatú fogadalmak Múló zsibbadás után fül-zúgnak a megváltó forradalmak

csőlátás

zöld szemek alján feneketlen kút, nem áll víz ott túlcsorduló érzéseket kivezető örök-forrást sírok törékeny újságpapír - betűk, kontextus - átlátom az instant messzelátót nyirkos tenyérrel formázom fókuszban a szégyenlős táj, ősz-színekkel takarózik a horizontot kémlelem, miközben a kétely vakarózik vad és szelíd szikrákat szórnak az illékony képzetek szűk távcső keresztmetszetében szorítom a két kezed félek éles könnyeket szül a gondolat, ha torkomon akad döntök: hallhatóvá gyúrom még ha viszonzatlan is marad elárulom félszegen: kettőnket látom egy poszterszerű helyen vakít a szerelem, melengető fények kápráznak a szemüvegen

aki éjjel..

a műanyag pohár el dobható, nem kérdé s használttá a tiszta is könnyen rontható felszínes helyről inni  üdítő érzés vibráló városi lelket összeroppantó sok hiábavaló pohártöltögetés után valódit keresel és ez igazi áldás remegő kézzel festettet kutatsz bután  felhajtod a korai piacot: Ő vár rád   marasztalni akarónak igazi melós szépség idő míg száj és perem egymásra talál   porcelán csészében kortyolható mélység sűrűjében teafű, abból oldódik a halál  Hitka Viktória - Porcelán csésze