Ugrás a fő tartalomra

Kegyetlen játékok

Napjaink nemes női, szégyen szemre felmenőik sem tisztelik,
Családjukat, országukat sem ismerik, de tehetségük lazán elismerik.
Lábukat büszkén teszik szét - szanaszét csuklanak a buliban
Sminkjük izzad, mialatt tömegnyomor van a bugyiban.

Természetesen mű a csaj, 3D műszempillája például tuti van.
Egy kis sültkrumplival sokáig elvan, mozgatórugóként vodkanarancsot szörcsög.
Mindegy neki merre, hová, csak négykeréken. Rögzít a drága, persze fényképen:
Ha bömcsiben csillog a kamu kristály&csokibarna dekoltázs: egekben a népszerűsége.

Eszméletlen milyen hisztis mind, de téged indokolatlanul vesztesnek hív
Mert nem költesz rá eleget és ajándék + rózsacsokor híján most az instájára mit tegyen?
Írni, olvasni? LUXUS. Nemondmá', azt minek? Kétezertizenötben az internet az életmentő vized.
A rövidítés a menő, nem az irodalom, ha világít az alma, akkor minden rendben vagyon.

Versikék azért vannak, ezt hallom a buliban:

"A lábamat szétteszem, jajj hová lett, akinek
Szaladok, rohanok utól kell érnem,
Hiszen rengeteg hasonló vadász van itt éppen.
Időm nincs, plusz cigit is kell vennem,
A szoknyám alól az is kilóg, amit fel se vettem.
Na ezt a számot is eléggé unom már,
80x meghallgattam a jutyubon már -
Boldog vagyok! mert nem egyedül megyek haza,
S ezen a héten remélem, talán...

Bárcsak várna takaró, kád, kaja
...odahaza."


Mai lányok 
(illusztráció, élő Rottweiler segédlettel)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

emlék-párologtató

Elpárolgó füstös memória A fejek fölül hol a glória?  Négy fal közé zárva gomolygó Ködben várakoznak a toporgók Szabadság érzéssel választottak börtönt Táblázott kiút? Innen nincs exit rögtön Lassú világban fanyar ízű az elmúló idő  Szahara szájú szeretők - igazából kik ők? Csinos arcok, formás testek: a fiatalság bonyolult és merengő Lázadás és káosz: szemfehérjék izzó mosolyában senyvedő  Hazug oxigén - fénytelen torkokból fújt mesék illannak el  Egyszerű bájukkal a lét elviselhetetlenségét tompítják el Átlátszatlan, bemattult poharak szélére száradt érzést sikálók Tükör mélyére mászó, magukra visszanézők: hamisból kiszállók Elharapott ínyrózsaszín ígéretek: remény illatú fogadalmak Múló zsibbadás után fül-zúgnak a megváltó forradalmak

csőlátás

zöld szemek alján feneketlen kút, nem áll víz ott túlcsorduló érzéseket kivezető örök-forrást sírok törékeny újságpapír - betűk, kontextus - átlátom az instant messzelátót nyirkos tenyérrel formázom fókuszban a szégyenlős táj, ősz-színekkel takarózik a horizontot kémlelem, miközben a kétely vakarózik vad és szelíd szikrákat szórnak az illékony képzetek szűk távcső keresztmetszetében szorítom a két kezed félek éles könnyeket szül a gondolat, ha torkomon akad döntök: hallhatóvá gyúrom még ha viszonzatlan is marad elárulom félszegen: kettőnket látom egy poszterszerű helyen vakít a szerelem, melengető fények kápráznak a szemüvegen

aki éjjel..

a műanyag pohár el dobható, nem kérdé s használttá a tiszta is könnyen rontható felszínes helyről inni  üdítő érzés vibráló városi lelket összeroppantó sok hiábavaló pohártöltögetés után valódit keresel és ez igazi áldás remegő kézzel festettet kutatsz bután  felhajtod a korai piacot: Ő vár rád   marasztalni akarónak igazi melós szépség idő míg száj és perem egymásra talál   porcelán csészében kortyolható mélység sűrűjében teafű, abból oldódik a halál  Hitka Viktória - Porcelán csésze