Szingli tragikomédia

A magazinod, mint a menzesz,

Havonta a postással jár - hirdeti az igét,

Lapozz át, olvassál

Tuti száz, hogy lesz szex!

Rád talál a nagy Ő –

Fondorlat és bűbáj:

Legyél irtó szexi,

Csinos és szőrtelen,

Jajj, dehogy! Ész nem kell

Hisz te már előfizettél – árad az infó

A lapod untig elég lesz, egy percig se félj.

Aranyos vagy, de a naptárad nem téved.

A farmered hiába volt szűk, a körmöd piros,

A lepedőd most mégis morzsás – mert olyat tettél, ami tilos.

Három napja is volt már, hogy hívott – a FÉRFI

A hétvégén más nincs, mint a szíved celluxozni.

Trendi körmeiddel maximum a fogadat piszkálod

Csokis ujjaiddal az "alvós" bugyidat pásztázod.

A pizsamád könnyfoltos, A párnád csupa smink,

De ne add fel, cuki lány, hamar lesz más, aki ágyba ránt.

És amúgy is! Megetted, hát bűnös vagy

Nem baj, lassan itt a shopping-nap!

Boldogságod határtalan –

Költsd a lóvéd,

Igyál, egyél,

S cicifixből szépet vegyél.

Valentin-napon már érzed, ciki a hepe-hupás táj

és nem kóser, hogy lötyög rajtad a háj, de sebaj

Szerencsére itt a tél és te élvezed.

S oly igaznak tűnik, a hamis élvezet.

Aztán influenzába kergeted magad, úgy-úgy:

A tömegközin gyakran megnyalod a műhajad.

Átszálláskor szinte már betegként közlekedsz,

A retkes mozgólépcsőt elhagyva, utad 

Rúzsfoltos csikkekkel

Kikövezve a méreg-tárba vezet.

Ahol gyógy-szer sajnos nem nagyon akad,

De a pénzed itt is megér egy misét,

A patikusnő sietve el is hadar néhány klisét.

Kifelé a szatyrod – 5 forint – feszes.

Mélyén lapul a por, mellette a remény

És egy lehelettel nehezebb olvasmány:

A méteres használati utasítás.

Uzsgyi, hamar – fel az ágyra, gőzölög a forró ital –

Beszürcsölve a citromos P.O.R majd a fahéjas B.O.R,

Takaró alatt lapul a tested,

Egy ideig most nem zihál,

Megnyugodhatsz:

A lelked újra csendben kúrálja magát.

Nem zavar, de köhögéskor

Rájössz te bolond:

A takaród kevés,

Szeretet nélkül

Nincs az az, irha, dunyha - mi felmelegít.

Előveszed kedvenc lapod

Felcsapod és a képek között

Megtalálod az egyetlen mondatot.

Így szól, és te hangosan felolvasod:

"Felnézhetsz az égre, de senki nem menekít el –

Innen, addig nincs kiút,

Míg észre nem veszed:

Benned van az út."   

Az üres szobában visszhangzik a szó,

Elkeserítő, hogy mindig csak a saját hangod szól.

Azt kívánod, bárcsak lenne valami mindennapi öröm,

de milyen kár, 

a Joy-od csak havonta jön.