Ugrás a fő tartalomra

Nevezzük nevén a dolgokat

Gyakran hallani a "vitamindús", műanyagdobozos, pusztán lustaságunk miatt virágzó termékek; a margarinok kecses félrebecézését. Ilyen például, a "kérsz egy vajas kenyeret?" vagy "vedd ki a vajat a hűtőből". 

Mindennemű hipszter-, bio- és divatos étkezési gondolkodásmódtól mentesen kijelentem, bosszantó számomra ilyet hallani. A vaj tejből készül, a fent említett vetélytársa pedig növényi zsiradékból. Állásfoglalást mellőzve, az egészségügyi hatásaikra ki nem térve - csupán a nép okkult tudatlansága miatt jártatom a számat.
Hasonlóan vélekedem a szép pofijú lányokban lappangó modellekről, akik egy-két TFCD fotózás után már crawford-i magasságokba emelkednek és nehéz őket megszólítani, miután a cipész, csinos egó-tűsarkakat ragasztott a tyúkszaros lábbelijükre.
Mivel ez egy 'fészbuk' poszt és nem opció sokat írni, mert a karakterek hamar átléphetik az olvashatósági határszámot, ezért zárómondatként csak egy csúnya közhelyet engedjetek még meg: A margarin nem vaj!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

emlék-párologtató

Elpárolgó füstös memória A fejek fölül hol a glória?  Négy fal közé zárva gomolygó Ködben várakoznak a toporgók Szabadság érzéssel választottak börtönt Táblázott kiút? Innen nincs exit rögtön Lassú világban fanyar ízű az elmúló idő  Szahara szájú szeretők - igazából kik ők? Csinos arcok, formás testek: a fiatalság bonyolult és merengő Lázadás és káosz: szemfehérjék izzó mosolyában senyvedő  Hazug oxigén - fénytelen torkokból fújt mesék illannak el  Egyszerű bájukkal a lét elviselhetetlenségét tompítják el Átlátszatlan, bemattult poharak szélére száradt érzést sikálók Tükör mélyére mászó, magukra visszanézők: hamisból kiszállók Elharapott ínyrózsaszín ígéretek: remény illatú fogadalmak Múló zsibbadás után fül-zúgnak a megváltó forradalmak

csőlátás

zöld szemek alján feneketlen kút, nem áll víz ott túlcsorduló érzéseket kivezető örök-forrást sírok törékeny újságpapír - betűk, kontextus - átlátom az instant messzelátót nyirkos tenyérrel formázom fókuszban a szégyenlős táj, ősz-színekkel takarózik a horizontot kémlelem, miközben a kétely vakarózik vad és szelíd szikrákat szórnak az illékony képzetek szűk távcső keresztmetszetében szorítom a két kezed félek éles könnyeket szül a gondolat, ha torkomon akad döntök: hallhatóvá gyúrom még ha viszonzatlan is marad elárulom félszegen: kettőnket látom egy poszterszerű helyen vakít a szerelem, melengető fények kápráznak a szemüvegen

aki éjjel..

a műanyag pohár el dobható, nem kérdé s használttá a tiszta is könnyen rontható felszínes helyről inni  üdítő érzés vibráló városi lelket összeroppantó sok hiábavaló pohártöltögetés után valódit keresel és ez igazi áldás remegő kézzel festettet kutatsz bután  felhajtod a korai piacot: Ő vár rád   marasztalni akarónak igazi melós szépség idő míg száj és perem egymásra talál   porcelán csészében kortyolható mélység sűrűjében teafű, abból oldódik a halál  Hitka Viktória - Porcelán csésze