Ugrás a fő tartalomra

Kajapornó

Nem vagyok az a fogyókúrázós típus. Nekem is van egy álomsúlyom, amit el szeretnék majd érni, de mivel nem kerültem még drasztikus távolságra tőle, ezért valahogy mindig az „itt és most” vágyaim győzedelmeskednek.

Nincs annál jobb, mint kettévágni egy lédús paradicsomot, meghinteni durva tengeri sóval, recsegve darálni rá, egy leheletnyi tarka borsot. Ízlés és kedv szerint jöhet a hagyma – ami felvágva örömkönnyekre késztet, szeret szenvedést okozni – selymes, de ugyanakkor markáns. Nagyon jól tudja, hogy nélküle kevés étel teljesedhet be. Közben, a ropogós kenyér már ott gőzölög a tányéron - a testéből kiáramló hő, megolvasztja a lágy vajat, amit, természetéből fakadóan, mindig kenyérre lehet kenni. Aranylóan csillogó szeletünkre, most már rákerülhet a korona, néhány darab, jó vastagra szelt camembert – a törtfehér ínyencség. Kívül látszólag kemény, belül érzékien lágy. Pont, mint én.

Ha megvolt az előjáték és már kellően izgatott állapotba kerültünk, jól esik végre megfogni, amit előkészítettünk. Kellemes érzés, hogy ez most csak a miénk.

Jöhet a testiség: a látvány, ha jól csináltuk – szinte könyörög, hogy érjünk hozzá. Vegyük kézbe. De ne legyünk mohók, nem árt kicsit kivárni. Gyönyörködni a szépségében, megköszönni, hogy ilyen bátran kitárulkozott. Mielőtt a szánkhoz közelítenénk - ilyenkor fokozódik igazán az élvezet – a testet átjárja a mohó kíváncsiság. Képzeletben már vadul élvezünk. Élvezzük a különböző ízeket, ahogy összecsengnek a nedvek, ahogy minden tökéletesen eggyé válik. Aztán már nem bírjuk tovább. Nyelni akarunk – és meg is tesszük.

Így teszek én is minden nap. Élvezem az evést. Számomra minden egyes étkezés: rituálé.
A nyálas állkapocs-csaták, a fogak által közre zárt íz-orgiák után, elönt a nyugalom. Minden megszűnik létezni egy kis időre.

Elégedettség és kielégülés minden, amit érzek. Legalább olyan ősi ösztön ez, mint a szex.
És legalább olyan jó.  

Megjegyzések

  1. Bullet0hris2015. január 9. 13:25

    Jó látni, hogy nem csak én vagyok ilyen, hogy rituálét csinálok minden egyes falatból. Ami segít kiteljesíteni, ha előtte egy pár másodpercig megillatozod, amit fogyasztasz.

    Szép napot!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Диана Татяна2015. január 19. 10:24

      Mohó voltam és elfelejtettem beletemetni az arcomat az illatfelhőbe :)
      Bocsásd meg nekem kérlek,
      köszönöm a hozzászólást :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gyász-színű Péntek

Sajnálom, hogy az emberek a számok és a tárgyak rabjai lettek. Mialatt a világból szép lassan kivesznek a valódi értékek, mi még csak észre sem vesszük, hogy baj van, mert az orrunknál fogva vezetnek minket. Mindig van mivel hülyíteni a népet – „tapossák csak egymást” – most pl. a kamu 70%-okkal „járnak jól” az emberek. Elborzaszt, hogy vannak, akik ész nélkül vásárolnak olyan termékeket, amikre szükségünk sincs, csak azért, hogy ki ne maradjanak valamiből. Valamiből, ami receptre fel van írva a reklámok segítségével. A helyes értékrend szerint, nem attól leszel valaki, mert megvásárolsz valamit. Ha ugyanis ez minden, amit letettél az asztalra, akkor semmi sem történt: beálltál a sorba.  Nem, az nem valódi tett, nem elismerhető cselekedet, hogy egy számlára ráírják a nevedet és birtokosa leszel egy tárgynak, ami abban a pillanatban annyit ér, amennyit adsz érte. Igazából annyit sem, mert az előállítása a tizedébe sem került. A megvásárlás pillanatától fogva csak csökken az „értéke”...
4 megjegyzés
További információk

sin(x)

Grafikont kellett rajzolnom az életemről. Moncsitól kaptam hozzá színes tollat, ceruzát. Volt csillám is. Meg ragasztó.  Nehéz volt elkezdeni, aztán meg befejezni. A csillám nem kellett. Nem tudtam hova szórjam.. A filctollakból sem használtam mindet, nem volt szükségem színekre. De a végén rájöttem lehet, hogy tényleg én vagyok az a görbe, én vagyok amikor épp a nullát karcolja és én vagyok amikor a magasban küzdök a nagy boldogsággal. Ez se jó, az se jó amikor grafikonként én élem meg a hullámzást.  Hányinger. B6. De néha a vitamin sem segít:) Visszatekintve viszont az ember már azt sajnálja miért nem örökített meg minden egyes pillanatot. Mindig azon kesergünk, hogy mi volt és mi lehetett volna. Miért nem tudunk teljesen megélni egyetlen pillanatot sem és legfőképpen miért kell nekünk mindenre tudni a választ? Néha jó menni, ha úgy érzed menned kell. És lehet, hogy az ismerős sarkon túl valami vár rád. De ki Ő? Vagy mi ő? Vajon tudja,...
2 megjegyzés
További információk

Tárd ki bátran II.

Ablakok. A külső üveg. Van valami groteszkség abban, ahogy az életünket éljük – tetszelgünk idegeneknek, senkik kedvében akarunk járni. Megfelelni vágyunk elvárásoknak, amelyeknek gonosz butaság az alapja. Gondoljunk csak bele, ha valamiből határozatlan, ugyanakkor véges számú darabunk van, elosztogatnánk olyanoknak, akik nem érdemlik meg? Szerintem minden egyes percért kár, amit elvesztegetünk. Nem tudom miért, de ritkán érzem azt manapság, hogy bárkit is érdekel az, ha minden rendben van. Unalmas, ha boldogság honol? Bosszantó, ha nem szűkölködünk semmiben? Fárasztó, ha másnak jól megy valami? Ez is "negatívkodás", de még mennyire. Ez is bántás. És talán nem is annak, akiről motyogunk. Talán minket emészt fel a rosszindulat, talán minket kínoz a nép betegsége a reflux, amit a temérdek emésztetlen szó okoz. Talán azért foglalkozunk másokkal, mert a saját megoldásra váró problémáinkkal nehezebb lenne. Igen. Meg kéne állni egy pillanatra és az időt venne el, de az nekünk nincs...
Megjegyzés küldése
További információk