Ugrás a fő tartalomra

Breaking News

Azt álmodtam hangyák
Vagyunk mind egy tüzes
Bolygón, ahol egy Úr
Tombol, s fejünket
Tépkedi, de nem ám
Puszta kézzel - tudom
Így szokás ezt, de mit
Vár, aki összetartás nélkül
Ég és föld között lengedez?
A legkisebb sóhaj
Olyan port, vihart kavar,
Mely a bátort nyakánál ragadja
S addig csavarja, míg
Vas-csontjai közt a vonzás
Egyszerre megszakad.
De miért ne álmodjunk
Nagy csodát, ahol 1,2, há..
Rommá tört mindenünk
Gyolccsal takarjuk el és egyszersmind
Hiszünk a másikban: nem rontja el.
Katasztrófáink nagy részét
Kreálni kell - teremtsünk
Most MI, időt s helyet
Ahol az irányítás talán
A Magyaroké lehet,
Kiknek éltető vizes lankáit
Irigyek - számítóan
Figyelik, mikor gyengül
El - hagyja magát
Hogy a letűnt életek nyomán
Új, de nem magyar
Élvezze a határt.
És akkor már nem kicsi
És nem lehetetlen semmi
Sem a miénk már - elvesztettük
A csatát, a szép vidéket az nyeri
Kinek félelme csak egy:
Rémálmában az aprókból
Hömpölygő áradat, elsöprő erő
Szabadul fel és Őt épp ez,
Épp ez
Tiporja el.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

emlék-párologtató

Elpárolgó füstös memória A fejek fölül hol a glória?  Négy fal közé zárva gomolygó Ködben várakoznak a toporgók Szabadság érzéssel választottak börtönt Táblázott kiút? Innen nincs exit rögtön Lassú világban fanyar ízű az elmúló idő  Szahara szájú szeretők - igazából kik ők? Csinos arcok, formás testek: a fiatalság bonyolult és merengő Lázadás és káosz: szemfehérjék izzó mosolyában senyvedő  Hazug oxigén - fénytelen torkokból fújt mesék illannak el  Egyszerű bájukkal a lét elviselhetetlenségét tompítják el Átlátszatlan, bemattult poharak szélére száradt érzést sikálók Tükör mélyére mászó, magukra visszanézők: hamisból kiszállók Elharapott ínyrózsaszín ígéretek: remény illatú fogadalmak Múló zsibbadás után fül-zúgnak a megváltó forradalmak
Megjegyzés küldése
További információk

csőlátás

zöld szemek alján feneketlen kút, nem áll víz ott túlcsorduló érzéseket kivezető örök-forrást sírok törékeny újságpapír - betűk, kontextus - átlátom az instant messzelátót nyirkos tenyérrel formázom fókuszban a szégyenlős táj, ősz-színekkel takarózik a horizontot kémlelem, miközben a kétely vakarózik vad és szelíd szikrákat szórnak az illékony képzetek szűk távcső keresztmetszetében szorítom a két kezed félek éles könnyeket szül a gondolat, ha torkomon akad döntök: hallhatóvá gyúrom még ha viszonzatlan is marad elárulom félszegen: kettőnket látom egy poszterszerű helyen vakít a szerelem, melengető fények kápráznak a szemüvegen
Megjegyzés küldése
További információk

aki éjjel..

a műanyag pohár el dobható, nem kérdé s használttá a tiszta is könnyen rontható felszínes helyről inni  üdítő érzés vibráló városi lelket összeroppantó sok hiábavaló pohártöltögetés után valódit keresel és ez igazi áldás remegő kézzel festettet kutatsz bután  felhajtod a korai piacot: Ő vár rád   marasztalni akarónak igazi melós szépség idő míg száj és perem egymásra talál   porcelán csészében kortyolható mélység sűrűjében teafű, abból oldódik a halál  Hitka Viktória - Porcelán csésze
Megjegyzés küldése
További információk