Olvastam neked és te értettél. Rád néztem és te féltettél. Volt idő mikor megszépítettél és volt amikor megrémítettél. Olyat adtunk egymásnak, amit sosem feledek, de el kell, hogy engedjelek. All in, mondhatnám, de a kezemben kevés az ász pár. Nálad van a másik kettő, így sosem nyerhetünk. Dobjunk hát be mindent. Te és én.
Majd, ha egyszer erős leszek, talán új játékba kezdhetünk, de amíg véges a pakli neked többet nem adhatok, mint magamból egy harapásnyi darabot. Legyen a tiéd a piros kőr és akkor ennyi nekünk lefőtt.
Van, amikor úgy a jó, ha nem jó.
Van akit a szenvedés és a szenvedély éltet.
Tudod, komolyan senkit sem veszek, magamat sem.
Félek feledni és rettegek szeretni. Pedig tudnék.
Talán nem jött el az ideje annak, hogy megélhessem, milyen is, ha egyenlő felek néznek egymással szembe. Talán kislánnyá válok, amikor összeér a testem veled. Az is lehet, hogy pont olyan lehetnék, mint amilyen soha máskor, de nehéz a mostban lenni bátornak.
A szavakkal jól bánok, de mindhiába ha érzéseket kell megzabolázni. Hamar megkedveltelek, talán meg is ...
A lényeg, hogy legyél boldog és valahol maradj meg nekem, annak az embernek, akinek elkönyveltelek. Nehéz számot vetni a tetteinkkel, de soha semmit a húsz év alatt nem bántam meg. A következményekkel is számolok, épp ez az, amit most tennem kell. Számot vetek az érzésekkel, amik viharként tombolnak bennem. Szép kis álcát fejlesztettem ki, egyedül saját magam ellen nem véd.
De nyugodt lehetsz, nem várok semmit.
xxX
Megjegyzések
Megjegyzés küldése