Ugrás a fő tartalomra

hogy vagy?


X

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Tárd ki bátran II.

Ablakok. A külső üveg. Van valami groteszkség abban, ahogy az életünket éljük – tetszelgünk idegeneknek, senkik kedvében akarunk járni. Megfelelni vágyunk elvárásoknak, amelyeknek gonosz butaság az alapja. Gondoljunk csak bele, ha valamiből határozatlan, ugyanakkor véges számú darabunk van, elosztogatnánk olyanoknak, akik nem érdemlik meg? Szerintem minden egyes percért kár, amit elvesztegetünk. Nem tudom miért, de ritkán érzem azt manapság, hogy bárkit is érdekel az, ha minden rendben van. Unalmas, ha boldogság honol? Bosszantó, ha nem szűkölködünk semmiben? Fárasztó, ha másnak jól megy valami? Ez is "negatívkodás", de még mennyire. Ez is bántás. És talán nem is annak, akiről motyogunk. Talán minket emészt fel a rosszindulat, talán minket kínoz a nép betegsége a reflux, amit a temérdek emésztetlen szó okoz. Talán azért foglalkozunk másokkal, mert a saját megoldásra váró problémáinkkal nehezebb lenne. Igen. Meg kéne állni egy pillanatra és az időt venne el, de az nekünk nincs...
Megjegyzés küldése
További információk

Gyász-színű Péntek

Sajnálom, hogy az emberek a számok és a tárgyak rabjai lettek. Mialatt a világból szép lassan kivesznek a valódi értékek, mi még csak észre sem vesszük, hogy baj van, mert az orrunknál fogva vezetnek minket. Mindig van mivel hülyíteni a népet – „tapossák csak egymást” – most pl. a kamu 70%-okkal „járnak jól” az emberek. Elborzaszt, hogy vannak, akik ész nélkül vásárolnak olyan termékeket, amikre szükségünk sincs, csak azért, hogy ki ne maradjanak valamiből. Valamiből, ami receptre fel van írva a reklámok segítségével. A helyes értékrend szerint, nem attól leszel valaki, mert megvásárolsz valamit. Ha ugyanis ez minden, amit letettél az asztalra, akkor semmi sem történt: beálltál a sorba.  Nem, az nem valódi tett, nem elismerhető cselekedet, hogy egy számlára ráírják a nevedet és birtokosa leszel egy tárgynak, ami abban a pillanatban annyit ér, amennyit adsz érte. Igazából annyit sem, mert az előállítása a tizedébe sem került. A megvásárlás pillanatától fogva csak csökken az „értéke”...
4 megjegyzés
További információk

Nagyok

Alternatív valóságban foltos csipketeríték Erőtlen nap szív rokon-arcokat fakóra épp Halványodó élet - függőleges képkeretben Kövült porcukor a szívek helyén képzeletben Időszerű találkozás, fűrészpor takarja a jeget Lépések: egyszerre tágítják és szűkítik a teret  Ház közepe felé tartva verbálisan támadnak Dimenziók pusziként csattannak egymásnak Szálkás küszöbön átlépve, a felnőtt alárendelt gyerek Nehézséget nem okoz, hisz egyből beugrik a szerep Megnyugvást tálalnak vacsorára csorba tányérokba Aranyló orvosság: vérré válik a fáradt árnyékokban Errefelé az Idő múlását import sorozatokban mérik Napközben, a szöszmötölés órányi szünetében nézik Világ, esemény, közélet - a tévé az értelmezést kínálja A keserédes ízvilágot túlélhető dózisokban diktálja Sűrű menetrendet kultiválják a szokásos kérdések A dialógusra a háttérben futó szappanopera féltékeny Kincsek selyemkendőben, szerencsét hozó Őseim Múlandó szépet, mint Életet örök elfogadó Hőseim
Megjegyzés küldése
További információk